Madrid

#spanyolosok

  • Real Madrid | Atlético

    Amikor már azt hinnéd, hogy Madridban minden a magaskultúra katedrálisairól, a Pradóról, a Reina Sofíáról és a Thyssen-Bornemiszáról szól, előtűnnek a futball katedrálisai és megdobban a madridi emberek szíve. A madridiak szíve amúgy is másként dobban: tiszta fehérben vagy vörös-fehérben, és mindannyian lélegzet-visszafojtva szurkolnak az övéinek az örök rivális ellen.

    Amikor azt hinnéd, hogy nincs olyan sorozat, amely kilencven évadon át emberek százmillióit ülteti a képernyők elé, vagy éppen százezreket a stadionokba hétvégéről hétvégére, ismét elrajtol a világ legjobb bajnoksága. Ez a LaLiga, megannyi ősi rivális, érték és hagyomány, világhírű egyéniségek a pályán, és azon túl.

    A 2020–21-es idényre mi is csapatot építünk, de nyerni biztosan ti fogtok: a LaLiga és a KultúrTapas jóvoltából hónapról hónapra felfedezzük a leghíresebb spanyol városokat a labda útját követve, és minden rangadón kisorsoljuk a bajnokok mezeit az Instagramon.

    Kövessetek minket exkluzív fotó-és videoanyagokért az Instán és a Facebookon, valamint legendás történetekért, kultúr-, gasztro- és futballsztorikért a magazinban. Ha már az idei év leszerelte a spanyol utazásokat, most közelebb hozzuk nektek Spanyolországot a LaLiga segítségével, mint azt valaha gondoltátok volna.

Fontos információk

  • A Madrid-Barajas repülőtér 12 km-re található a várostól, a centrum taxival, metróval (M8), expressz buszokkal és vonattal is elérhető.
  • A legtöbb látnivaló a városközpontban található ‒ tehát akár gyalog is bejárhatod a terepet!
  • Ha viszont a célod a futball katedrálisainak bejárása, a Santiago Bernabéu és az Estadio Metropolitano metrómegállókat keresd a közlekedési térképen.
  • A metró 6.00 és 1.30, a helyi érdekű vasút járatai 5.30 és 23.30 között közlekednek. 
  • Busszal 6.00 és 23.30 között utazhatsz, utána éjszakai járatok („Búhos”, azaz „Baglyok”) közlekednek kb. 23.20-tól reggel 6-ig, hétvégenként 7-ig. A legtöbb vonal a Plaza de Cibelesről indul.  
  • Ha elég volt a sétából, pattanj taxiba: a hófehér alapon végigfutó jellegzetes vörös sávról könnyű felismerni az autókat. Ha a lámpa zölden világít a tetején, szabad a kocsi.

¡Válassz a toplistákból!

1. METRÓ

A világ egyik legjobbnak tartott metró-hálózata ma már közel sem olyan olcsó, hogy az ember kis túlzással a fél várost átszelhesse egy euró fejében. Használjuk ki a turistabérletek széles választékát, így a sok kicsi sokra megy elvén megspórolhatjuk az utazás hossza alapján fizetendő, egyre borsosabb tarifákat.

2. RETIRO

Tudtad, hogy a Retiro centenáriumi kincseket rejt? Nem csak, hogy gyönyörű üvegpalota és csónakázó tó teszi kellemesebbé a kikapcsolódást, de a park francia kertjében található a város legrégebbi növénye is. A többszázéves fa egy ciprus, mely a francia, napóleoni inváziók idején volt csemete és mindezt túlélve a mai napig rendíthetetlenül áll a park egyik bejárata mellett.

3. SONKAMÚZEUM

Fogadjunk, hogy a számtalan kitűnő fővárosi múzeum közül az egyik még a híresen múzeumellenes turistákat is elbűvöli majd! A városban könnyű belebotlani a jellegzetes sonkamúzeumok egyikébe, ahol egy kifogástalan sonkás szendvics elfogyasztása közben gyönyörködhetünk a híres spanyol választék széles tárházában, és megannyi finomságba bele is kóstolhatunk.

4. SAN GINÉS

A turisták és a helyiek kedvelt pihenőhelye, a San Ginés jóval több mint egyszerű kávézó. Messzeföldön híres prémium minőségű chocolate con churros-áról, melyet autentikus környezetben fogyaszthatunk el a Plaza Mayor közelében. Mindeközben gyönyörködhetünk a falon lévő fotókban, melyekről számtalan híresség néz vissza ránk churros-evés közben.

5. LAS MENINAS

Sokak számára ismerősen cseng Velázquez neve, akinek leghíresebb alkotása a Pradóban látható Las Meninas. De vajon azt is tudjuk, hogy a képei nagy része elégett a madridi királyi palota tűzvészekor, 1734 Szentestéjén? A tragédiában több mint 500 kép veszett oda, és máig rejtély, hogy a tűz magától keletkezett-e, vagy a tébolyult király okozta.

Ki a király?

A királyi gárda meglepő módon nem is volt mindig királyi. Az alapítástól számított két évtizedben sem – ezért nem találjuk például az „R”-t a címer betűi közt. A klub csupán 1920-ban kapta meg a „Real” előtagot XIII. Alfonz királytól. Így nem csoda, ha az itthon gyakran csak Realnak hívott madridiakat Spanyolországban sosem szólítják így, hiszen az elnevezés (mindig egy „La”-névelő kíséretében) a San Sebastián-i Real Sociedadot illeti. Talán azért, mert a fent említett XIII. Alfonz a baszkokat már 1911-ben kitüntette az elismerő címmel − a spanyol királyok állandó nyári rezidenciája elvégre az északi üdülővárosban volt.

Football Club

Hiába kapta meg a királyi jelzőt a Real Madrid, nem sokáig büszkélkedhetett vele: 11 évvel később, a második spanyol köztársaság kikiáltásakor a királyi cím már nem mutatott olyan jól, így a csapat egészen 1941-ig a meglehetősen puritán Madrid Football Club néven szerepelt. Az anglicizmust, amely természetes módon jelentkezett a ködös Albionból származó játék világában (lásd még: ’korner’ és ’taccs’), a Franco-diktatúra idején felváltotta a mindent elsöprő spanyolosítás. Ekkor született a Real Madrid Club de Fútbol, ami ma is a csapat hivatalos neve.

Zizou

„Egy nap majd visszatérek, hiszen ez a klub mindig is közel állt a szívemhez” – mondta Zinedine Zidane zsinórban harmadik BL-győzelmét követően, és igaza lett. Az intermezzót félretéve a francia klubikon lassan 5 évvel ezelőtt került a fiókcsapat Castilla kispadjáról a Santiago Bernabéu ingatag kispadjára, és vélhetően azokat is lenyűgözte, akik mindvégig bíztak benne. Zidane, a klub „Galaktikus érájának” jelképe, minden idők egyik legjobb Madrid-játékosa (nem kis szó ez, mindjárt látni fogjuk), minden idők egyik legsikeresebb Madrid-szakvezetőjévé vált alig fél évtized alatt. Egyedülálló.

Puskás Pancho

Ha azt mondjuk, Zidane a Real Madrid történetének legjobb játékosai (és immár edzői között) van, valójában olyan jelzőt akasztunk rá, ami csak a világklasszisoknak jár. A klubnak sikerből bőven kijutott a története során, ráadásul büszkeségünkre az egyik legfényesebb időszakát a Puskás, Di Stefano és Gento fémjelezte együttesnek köszönheti. 1960-ban, sorozatban ötödször hódították el a BEK-trófeát, méghozzá az Öcsiből Panchóvá vált Puskás 4 góljával, ami máig rekordnak számít. Az angol The Times újságírója nem is fukarkodott a dicsérő jelzőkkel: azt írta, a Real úgy gázol át Európán, mint egykoron a vikingek. Innen származik a csapat „vikingos” beceneve, amelyet tulajdonképpen Puskásnak köszönhetnek.

Galaktikusok

A Real Madrid történetét kiemelkedő klubvezetők szegélyezik, közülük is egyedülállónak számít a stadion névadója, Santiago Bernabéu. A klub legfényesebb időszakában Bernabéu a hazai politikai szimpátiát sem nélkülözve megalkotta a világ legsikeresebb klubcsapatát, és úgy tűnt, ezt a dicsőséget lehetetlen lesz visszahozni. Az ezredfordulón érkező Florentino Pérez viszont nem ismert lehetetlent. Utólag bebizonyosodott, a Galaktikusok koncepciója megváltoztatta a futballvilágot, és az ígéret, hogy évről-évre leigazolja a világfutball legjobbját, megalapozta a modern futball üzletpolitikáját. A csillogás, az első évek sikerei, és főleg Figo, Zidane vagy Beckham játéka mindenkit elvakított.

Derbi a javából

A legenda szerint az első derby-t 1780-ban rendezték Angliában. A ködös Albionban eredetileg lóversenyre alkalmazott kifejezés ma már a futballvilágban az „örök rangadó” szinonimája, amiből Madridban is csak egy van. Hiába az El Clásico dicsfénye, Madrid tisztafehér és piros-fehér felén is jól tudják, derbi csak egy van. A szurkolóknak pedig gyakran ez a 90 perc egy egész szezon csalódására gyógyírt jelent. Pláne a sokat látott Atlético-szurkolóknak, akiknek hite gyakran kettős: a piros-fehér színek imádatában és az anti-madridizmusban egyaránt fanatikusok.

Matracosok

Spanyolországban úgy tartják, az elmúlt két évtizedben a poklot és mennyet egyaránt megjárt a matracosoké az egyik legkitartóbb szurkolótábor… De miért „matracosok”? A colchoneros becenévnek egy történelmi hálószobatitok az oka, mégpedig a spanyol polgárháború utáni időszakban tömegtermékké vált piros-fehér csíkos ágybetét. Kezdetben talán gúnyosan hasonlították a játékosokat matrachoz (spanyolul colchón), aminek az anyagából állítólag a mezek is készültek egykor, de mostanra ez a klub nevének szinonimájává vált.

Luis, az "Hortalezai Bölcs"

Keveseknek adatik meg a futball világában, hogy játékosként és edzőként is sikereket érjenek el, és még annál is kevesebben lesznek sikeresek klubcsapat- és válogatott-színekben egyaránt. A Spanyolországban sokszor csak Luisként emlegetett Luis Aragonés ilyen volt. Az Atlético ikonjának akarnoksága tökéletesen megegyezett a drukkerek lelkében lakozó szenvedéllyel. Egy anekdota szerint, amikor egy mérkőzésen észrevette, hogy a negyedik játékvezető a kispadok melletti fűre festett Atlético-címeren álldogál, így szólt: “Maga csak ne tiporja azt a címert!”

¡Olé, olé, olé, el Cholo Simeone!

A spanyol főváros matracos felében is klubikon ül a kispadon, méghozzá a modern futballban felfoghatatlanul régóta. Jövőre lesz kereken 10 éve, hogy Diego ’Cholo’ Simeone átvette az Atlético vezetését, és túlzás nélkül csodát művelt a klubbal. Egy korábbi legendásan harcos Boca-futballista után, nevelőedzőjétől kapta a becenevet, amely labdarúgóként és edzőként is garanciát – és bajnoki győzelmeket – jelentett a drukkereknek. Cholo az évtizedek alatt a madridi klub egyik ikonjává vált.

Szentélyek

Az Atlético szurkolói 1966 óta mindig a piros-fehér Mekka, azaz a Manzanares-folyó partjára épült Vicente Calderón stadion irányát keresték vigyázó szemeikkel. A klub azonban 2017-ben elköltözött, és a drukkerek nagy bánatára a városközpontban található „szentélyt” bontásra ítélték. Az új stadionok minden előnyével és hátrányával „felszerelt” Wanda Metropolitano stadion mellett azonban van egy hely, ami változatlanul helyet kap a szurkolók szívében: ez a Neptuno-szökőkút a Prado sétányon, ahol a csapat a kupagyőzelmeket hagyományosan ünnepli. Ilyenkor a szökőkút környékét lezárják, nehogy az örömmámorban fürdőzni kezdjenek a drukkerek a műemlék medencéjében.

Álvaro Morata

Ősi riválisokról lévén szó, a Madrid tiszta fehér és piros-fehér csíkos oldala között kevés átjárást találunk az elmúlt évtizedekben. A legutóbbi eset is nagy port kavart, hiszen hiába játszott Álvaro Morata az Atlético serdülőben, a közvélemény a Real Madridban látta debütálni a felnőtt futballban. Morata nem kevesebb, mint 10 trófeát nyert a Madriddal, amelynek színeiben 25 gólt szerzett 63 meccsen. Azóta nemcsak a Santiago Bernabéuból, hanem a Metropolitanóból is elköltözött Torinóba – a madridi drukkerek pedig megnyugodhattak.

Santi Solari

A Real Madrid korábbi edzője játékosként – ezt nagyobb kockázat nélkül kijelenthetjük – a Real Madrid első Galaktikus korszakának emlékezetes alakja volt. Kevesen emlékeznek ugyanakkor, hogy a királyi klub legendás játékosa az Atletiben mutatkozhatott be Európában, miután 1999-ben a River Plate-ből a Manzanares-folyó partjára érkezett. Másfél évvel később már nem utazott tovább a Castellana sétánynál, a Santiago Bernabéu stadionban pedig a 2000-es évek elején 130 mérközést játszott. Meglepő módon Atleti és Real Madrid játékosként is minden derbijét megnyerte.

Thibaut Courtois

A belga hálóőr sosem számított az Atlético játékosának, kölcsönben ugyanakkor nem kevesebb mint három idényt töltött a Vicente Calderón stadionban. Az Atletiben lejátszótt 111 mérkőzésének éppen több mint a felén sikerült érintetlenül tartania a hálót, ami még Cholo Simeone csapatánál is komoly eredménynek számít. 2018 nyarán költözött vissza Madridba a Chelsea-től, de már a város királyi csapatához, amelynek a hírek szerint fiatalkora óta szurkolt. Nem szükséges mondani, ez és az igazolás maga mennyire tette őt népszerűvé a korábban őt bálványozó Atleti-szurkolók szemében.

Hugo Sánchez

Végül két korszakos egyéniség, a spanyol futball történetének kiemelkedő alakjai következnek. Hiszen minden idők egyik legjobb mexikói futballistája, Hugo Sánchez is az Atléticóban debütált Spanyolországban, hogy később a Real Madriddal érjen el nagyobb sikereket. A mexikói 1981-ben öltötte magára a piros-fehér csíkost mezt, hogy ’85-től hét idényen át csíkok nélkül szerepeljen immár a Real Madridban. Máig ő az egyetlen játékos a LaLiga történetében, aki mindkét klubbal megszerezte a gólkirálynak járó Pichichi-trófeát. Később, a pályafutása vége felé egy harmadik madridi klubban, a Rayo Vallecanóban is megfordult egy idény erejéig.

Raúl

Hiába számít legendásnak a történet, Raúl alias Raúl González Blanco neve annyira összeforrt a Real Madriddal, hogy még ma is hihetetlennek tűnik: a klubikon fiatal korában Atlético-szurkolónak számított, és a piros-fehéreknél kezdte labdarúgó pályafutását. Az ificsapat megszűnésekor nem volt más választása, mint új klubot keresni magának, ám ma már ezt aligha bánja: Raúl a Madrid történetének legtöbbet szerepelt játékosa, 550 mérkőzésen sokáig szintén rekordnak számító 228 gólt szerzett. A klubikon jelenleg a Madrid ificsapatát edzi.