Peru. E szó hallatán szinte látjuk magunk előtt a csodálatos inka birodalom romjait, a ma is színes ruhában járó őslakosokat, a pánsípon játszó indiánokat, a játékosan futkározó lámákat − és rémalmainkban talán egy feltálalt tengerimalacot, a nemzeti eledelt. Pedig Peruban még ezen is túltesznek a meglepetések.

Peru. E szó hallatán szinte látjuk magunk előtt a csodálatos inka birodalom romjait, a ma is színes ruhában járó őslakosokat, a pánsípon játszó indiánokat, a játékosan futkározó lámákat − és rémalmainkban talán egy feltálalt tengerimalacot, a nemzeti eledelt. Pedig Peruban még ezen is túltesznek a meglepetések.

Amikor az ember megérkezik Limába, és úgy alakul a nagybetűs élet, hogy egy ideig ott kell élnie, akkor a fenti kép lassan de biztosan megváltozik. Lima, a maga több mint 11 millió lakosával méltán érdemli ki az amerikai kontinens 4. legnagyobb városának járó díjat, az igazán nagyvárosok minden előnyével és hátrányával. Íme egy kis összefoglaló, hogy magyar szemmel mivel is találkoztunk, ami titeket is meglephet.

1. Kresz, amely szerint mindig az erősebb győz

Limában mindig, minden helyzetben dudálnak. Kissé szokatlan a közlekedéskultúra, nem igazán vannak szabályok. Az erősebb győz. Ha csak két sáv van, nincs gond, mert csinálnak egy harmadikat, ha kanyarodni szeretnének, megoldják, hiszen akár a belső sávból is lehet jobbra kanyarodni. Nagyon óvatosnak kell lenni gyalogosként is, mert a zöld lámpa a zebránál még korántsem jelent életbiztosítást.

Bár kezdetben furcsa, de előbb-utóbb egészen hozzá lehet szokni. Sőt, talán túlságosan is. Régóta Peruban élő magyarok mesélték, hogy amikor hazamentek Magyarországra egyszerűen inmunissá váltak a dudálásra. Így hiába dudáltak rájuk otthon, egyszerűen már nem is reagáltak rá, ami miatt azért óvatosnak kell lenni.

2. Az éjféli dugó

Az előzőhöz kapcsolódik, hogy Limában szinte bármelyik napszakban dugó van a városban, még akár éjfélkor is. Volt szerencsénk éppen itt lenni akkor, amikor a 10 évente kötelező népszámlálás zajlott. Ilyenkor a városban leáll az élet, a helyi lakosok pedig még az utcára sem mehetnek ki addig, amíg nem jártak náluk a számlálóbiztosok.

A boltok, éttermek is zárva tartanak. Ezen az egy napon annyira üresek voltak az utcák, hogy gyakorlatilag alig ismertünk rá a városra. Ami itt Limában „csendes” környéknek és külvárosnak számít, az nekünk hangosabb és forgalmasabb, mint Budapest belvárosa, de hát hol vagyunk mi ettől a kevesebb, mint 2 millió lakosú fővárosunkkal?

3. Száraz évtizedek

Nem akartuk elhinni, de Limában tényleg soha nem esik. A helyiek mesélik, hogy egyszer, évekkel ezelőtt „nagy eső volt északon”, de Limát ez akkor sem érintette. Ennek megfelelően a házakon nincs szigetelés, és nem kell félni, hogy megázunk még akkor sem, ha az esetek többségében gyakran tényleg úgy tűnik, mintha mindjárt leszakadna az ég.

4. Nesze neked, környezetvédelem!

Míg otthon gyakran egy méregdrága cipő megvételekor is megkérdezik, hogy kérünk-e zacskót, és ha igen akkor az még plusz mennyibe fog kerülni, addig itt mindent zacskóznak. Nesze neked környezetvédelem! A kis zacskót egy nagy zacskóba, a nagy zacskót egy még nagyobba, nehogy leszakadjon. A tusfürdőt kizárólag elkülönítve, hiszen véletlen sem kerülhet, mondjuk az italok mellé.

5. Kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét

Minden sarkon található egy gyógyszertár, olykor kettőt is. Külön érdekesség, hogy nincs szükség receptre, így gyakorlatilag bármikor vásárolhatunk akár antibiotikumot is, ha éppen arról van szó.

6. Fast food, slow lives

Na, nem arról van szó, hogy ne lenne McDonald’s, KFC, Burger King vagy akármi más, a kínálat azt hiszem végtelen. Viszont a gyors kifejezés egyáltalán nem helytálló. Ha sietünk és gyorsan szeretnénk élelemhez jutni, akkor nem ajánlatos senkinek ilyen helyre mennie. Elképesztően lassúak. Persze ez valószínűleg csak minket, európaiakat zavar.

Ők mosolyogva veszik fel az újabb és újabb rendeléseket, mit sem törődve a kígyózó sorokkal, és láthatóan ez a várakozókat sem zavarja, mert mindenki nyugodtan várja a sorát. Az biztos, hogy amit kapunk az legalább a maga nemében „friss”, már amennyire ez egy gyorsétteremnél elmondható.

7. Kutyusok kíméljenek

Kutyatartóként azt hiszem, hogy ez volt az egyik legkritikusabb pont a számunkra. Míg otthon hozzászoktunk, hogy már gyakorlatilag a legexkluzívabb éttermekbe is be lehet menni kutyával, addig itt ez korántsem így van. Teraszos éttermeknél még csak-csak megengedik, de beltéri helyiségbe teljesen kizárt kutyával menni. Ugyanez vonatkozik a parkokra is, ahova ugyan beengedik őket, de a legtöbben csak pórázon, szájkosárral sétáltatnak. Golden retrieverek szájkosárral, ki hallott már ilyet?

Taxizni, ha szerencséd van, akkor lehet kutyával, de nem divat, és hiába mondod el, hogy a kutyád hozzá van szokva az autóhoz és gyakorlatilag meg se moccan, általában felárat kérnek. Sokan félnek a kutyáktól, ráadásul minél nagyobb kutyáról van szó, annál jobban. Persze meg lehet találni a lehetőségeket, de szemfülesnek kell lenni, és a parkőrökkel sem árt jóban lenni, különben előfordulhat, hogy rendőrt hívnak rád, mert labdázni mertél a vérszomjas labradoroddal!

8 érdekesség a latin-amerikai spanyolról (kattints a képre!)

8. Perui tél

Bár a mi kontinentális éghajlatunknak megfelelő igazán hideg itt nem létezik, ennek ellenére a peruiak nagyon tudnak fázni. Ez azt jelenti, hogy még akár tavasszal is képesek téli kabátban, sálban, sapkában járni. A kutyákat különösen féltik, így a kiskutyák többsége még nyáron is ruhácskába van bújtatva. De nem nyújt meglepő látványt a talpig beöltöztetett bernáthegyi sem, aki akár a mínuszokban is kiválóan érezné magát, ugyan itt olyannal nem találkozik.

9. Félre a komplexusokkal!

Ha kisebbségi komplexusod van vagy valaha szorongtál a magasságod miatt, akkor mindenképp Peruba gyere! Sosem gondoltam volna, hogy valaha a 165 centiméteremmel magas leszek, de az lettem. Ez inkább akkor vicces, amikor vasalódeszkát veszel, és rájössz, hogy nem lehet magasabbra állítani, vagy akkor, ha felpróbálsz egy nadrágot és idétlenül lötyög a bokád fölött. Veszélyes viszont akkor, ha kimész egy erkélyre, mert sokszor tényleg félelmetesen alacsonyra építik a korlátokat a 17. emeleten is.

10. Élet földrengésekkel

Mivel Lima úgynevezett szeizmikus övezetben fekszik, ezért meglehetősen gyakoriak a kisebb-nagyobb földrengések. Szerencsére az esetek túlnyomó többségében ezek nagyon enyhék, és sokszor észre sem vesszük őket. Ennek ellenére minden lakásban kötelező tartani fejenként 1 db „mochila”-t, ami egy hátizsákot jelent benne a legfontosabb kellékekkel, mint pl. ivóvíz, élelem, elsősegély csomag, WC papír, tisztálkodó szerek, de akár még zenelejátszó is. Ha pedig kedvenceinkre is gondolni akarunk, akkor a szemfüles marketingeseknek hála, már nekik is tudunk vásárolni egy saját, igényeik szerint összeválogatott mochilát.

+1. Mañana

A szolgáltatások gyorsaságában azért kétségtelenül látni némi párhuzamot az otthoni tapasztalatokkal. Ha elromlik a tévéd vagy szerelőt kell hívnod, akkor elképzelhető, hogy nem akkor fognak jönni, amikorra hívtad őket, és ha esetleg alkatrészre is szükség van, akkor az végképp tovább bonyolítja a dolgokat. De itt még ezt is olyan megnyugtatóan és kedvesen tudják közölni… Lehet, hogy otthon is csak a varázsszó hiányzik: mañana, azaz majd holnap?