Így találj magadnak munkát Spanyolországban!

Mire van szükségünk a spanyolországi letelepedéshez? Mi az a NIE-szám? Hogyan szerezhetünk spanyol TAJ-kártyát? − sok más mellett ezekre a kérdésekre kaphattatok választ cikkünk előző részéből, amiben a hosszabb távú spanyolországi tartózkodás (munka, tanulás) első, nélkülözhetetlen hivatalos lépéseit tekintettük át. Ezúttal arról lesz szó, milyen munkát érdemes megcélozni Spanyolországban és mit várhatunk tőle elsősorban. Személyes példák, tippek és trükkök minden mennyiségben Marczel Márti tollából.

Minden a nyelvtudás

Bár a politikusok bőszen állítják, hogy a válság vége felé járunk és a gazdaság fellendülőben van, azért a statisztikákból láthatjuk, a spanyol munkaerőpiac továbbra sem a virágzik, hatalmas a munkanélküliek aránya, főleg a fiatalok körében. Akkor mégis miben reménykedhetünk? Tapasztalataim alapján a legfőbb előny a nyelvtudás! Ha a spanyolon kívül beszélsz még egy idegen nyelvet, például angolt, németet, olaszt vagy franciát – hogy csak a legkeresettebbeket említsem –, és turistaszezon alatt érkezel, szinte biztos, hogy találsz kezdő pincéri vagy eladói állást. Azzal viszont számolj, hogy ez nem Anglia – itt egy ilyen jellegű munkáért nem fizetnek többet, mint 600€-800€.

Spanyol munka
Ne maradj le cikkünk előző részéről (katt!)

Ha ennél többre vágyunk, az már problémásabb, ugyanis a jobb munkalehetőségekhez való hozzájutás szinte mindig ismeretség, az úgynevezett enchufismo  rendszere alapján működik. Persze ez nem azt jelenti, hogy lehetetlen munkát találni, de mindenféleképpen érdemes pár hónapra elegendő megtakarítással érkezni. Másrészt pedig érdemes kicsit utánajárni, hogy a te szektorodban mi az aktuális helyzet, keresnek-e munkaerőt és milyen feltételekkel. Ehhez elég végignézni a munkakereső oldalak hirdetéseit. Spanyolországban a legnépszerűbb ezek közül az InfoJobs.

Egyetemes tudnivalók

Ilyen téren csak mesterképzéshez fűződő személyes tapasztalatomat tudom megosztani veletek. A spanyol oktatási rendszer még mindig a hírhedt bolognai képzésre való átállást(!) szenvedi, ezért szinte semmilyen általános szabály nem létezik. Az adott egyetemtől és mesterképzéstől függ, hogy mit és mennyire komolyan kérnek (a legnagyobb spanyolországi egyetemeket bemutató Erasmus-sorozatunkban további információkat találhattok). Általában hivatalosan is el kell fogadtatni a külföldi diplomákat, ami persze pénzbe kerül. Hiába az Unió és hiába az angol nyelvű Europass, ez Spanyolországban nem sokat ér.

Érdemes próbálkozni

Nekem nagy szerencsém volt, mert egy általam készített fordítással és az otthoni egyetemem pecsétjével elfogadták a jelentkezésemet. Miért történhetnek ilyen csodák? Az én esetemben például kifejezetten keresték a nemzetközi diákokat, hogy ezzel változatosabbá és nemzetközibbé tegyék a képzést – voltak kínaiak, latin-amerikaiak, és Európa több országából is jó páran érkeztek. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a spanyol felsőoktatás nem ingyenes, ezért az intézmények igyekeznek a jelentkezők minél nagyobb százalékát felvenni. Először mindig az adott egyetemen kérdezz és járj utána a részleteknek, mert lehet, hogy kellemes meglepetésekben lesz részed.

Visszatérve a jelentkezéshez: a mesterszakokra a szakok által egyénileg meghatározott pontrendszer alapján lehet bejutni. Általában megadják, milyen diplomával rendelkező diákok jelentkezését várják, és sajnos itt bizony elkérik az érdemjegyek átlagát is. Ezért az, amit otthon szokás mondani, hogy „épp átmentem, de mindegy, mert úgyse nézi azt már senki” itt nem érvényes. Ezen felül leggyakrabban nyelvtudást, szakmai tapasztalatot kérnek, de találhatunk speciális feltételeket is, mint publikációk, ajánlólevél, stb.

Otthon külföldön

A spanyolok hozzászoktak a külföldiek jelenlétéhez – az egész évben és szinte mindenhol jelen levő turistákon kívül nagy számban élnek náluk latin-amerikaiak a közös nyelv, és afrikaiak a földrajzi közelség miatt. Ők maguk is nagy vándorlók: akárkitől megkérdezed, hová valósi, kiderül majd, hogy apuka északon, anyuka délen született, de éltek már nyugaton és most épp keletre tartanak… Ha valaki úgy érkezik, hogy már legalább középszintén tud spanyolul, abból biztosan nem lehet baj. A nyelvtudást azért hangsúlyozom, mert valóban kevés helyen tudnak angolul − ez tehát egyáltalán nem sztereotípia. Én mindig olyan környezetben tanultam és dolgoztam, ahol abszolút egyenrangúként tekintettek rám − ehhez kellett a spanyol tudás.

„A spanyolok maguk is nagy vándorlók..."

A hispán varázs

A KultúrTapas olvasói közül nyilván senkit sem kell győzködni arról, hogy Spanyolország fantasztikus hely. Mindenki tudja mibe és miért szeretett bele: a kedvező időjárásba, az emberek mentalitásába, a kultúrába, a szokásokba, a nyelvbe… Én azért érzem szerencsésnek magam, mert kint élve mindezt a jót egyszerre kapom. Persze az élet sehol sem fenékig tejfel. Vannak kivételek, van, amikor az eladó néni nem mosolyog, itt is esik az eső (néhol a hó is), ráadásul, ahol én lakom, nincs fűtés a házakban, úgyhogy higgyétek el, lehet Spanyolországban is fázni!

Az itteni életnek mégis olyan varázsa van, amit máshol nem éltem meg, és ami – azt hiszem – úgy foglalható össze, hogy az emberek szeretnek élni. Én csak olyan társaságokban és helyeken fordultam meg, ahol egy kávéra vagy sörre mindig van idő munka után, ahol az emberek keresik a többiek társaságát és a szabad idejük nagy részét házon kívül töltik. Ha mindehhez pedig hozzájárul a kellemes éghajlat, akkor már tényleg nem is kérhetünk többet…