A Camino de Santiago, azaz a Szent Jakab-út hihetetlen átalakulásától vezérelve egy magyar pár néhány éve úgy döntött, boltot nyitnak Spanyolországban és a zarándokok kiszolgálásának szentelik napjaikat. Rendhagyó interjúnk második része következik.

A Camino de Santiago, azaz a Szent Jakab-út hihetetlen átalakulásától vezérelve egy magyar pár néhány éve úgy döntött, boltot nyitnak Spanyolországban és a zarándokok kiszolgálásának szentelik napjaikat. Rendhagyó interjúnk második része következik.

KultúrTapas: Legutóbb ott hagytuk abba a beszélgetést, hogy a spanyolos temperamentum miatt itthonról nehezen boldogultatok az ügyintézéssel. Végül ez kényszerített rá benneteket arra, hogy Magyarországot hátrahagyva személyesen vegyétek kézbe az ügyeket?

István: Igen, kezdtünk mérgesek lenni, mert teltek a napok majd a hetek, és nem történt semmi, mi pedig közben Magyarországon gőzerővel dolgoztunk az üzlet előkészítésén. Február végén még egyszer felkerekedtünk és kijöttünk, hogy több ingatlanossal is felvegyük a kapcsolatot. Végül egy olyan üzletet választottunk ki, amit már januárban is megnéztünk. Noha nem pontosan a zarándokúton fekszik, előnye, hogy nagyon közel van a legnagyobb pamplonai zarándokszálláshoz és a katedrálishoz is. Téglafalak, öreg fa gerendák… igazi zarándok feelinget sugároz és nem kellett semmilyen felújítást végezni benne, gyakorlatilag készen állt a nyitásra.

El Camino - az út
Zarándokok járják Szent Jakab útját

KultúrTapas: Hogy teltek az első hetek?

Anita: Március elején mindketten felmondtunk a munkahelyünkön, és az összes addigi megtakarított pénzünkből előre megvettük a zarándok-bolt árukészletének nagy részét Magyarországon. Mindezt teljesen vakon persze, hiszen nem tudtuk, hogy minden rendben lesz-e a cégalapítással és sikerül-e beindítani az üzletet. Kicsit filmbe illő, de április elején egy telepakolt kocsival hagytuk ott Budapestet és a múltunkat, hogy új életet kezdjünk Spanyolországban. És persze reméltük, hogy lesz kereslet az általunk megálmodott boltra!

István: Igen, azért a cégalapítással később voltak gondok rendesen. Amilyen lassan és ráérősen forog a spanyol bürokrácia fogaskereke, amikor elindultunk Pamplonába még nem volt meg a cégalapításhoz szükséges spanyol adószámunk. Mivel csak egy fénymásolt lapot kaptunk a magyarországi követségtől, amit a közjegyző persze nem fogadott el, elkezdődött a nagy telefonálgatás: budapesti nagykövetség, madridi nagykövetség, spanyol belügyminisztérium bevándorlási osztálya, barcelonai konzulátus… Végül az ügyvédünknek sikerült megoldania a dolgot, mi pedig kezdtük megtanulni, hogy mennyire fontosak Spanyolországban a személyes kapcsolatok illetve a személyes kommunikáció.

Puente la Reina, híd a Szent Jakab-úton
Puente la Reina, híd a Szent Jakab-úton

KultúrTapas: A bolt megnyitását követően is ilyen kalandosan folytatódott a történet, vagy ez csak a kezdeti nehézségekre volt jellemző?

István: Hát, voltak érdekességek… Egy boltba például kell pénztárgép, ugye? Hát Spanyolországban ez sem ennyire természetes. Átmentünk a szomszéd boltoshoz, hogy megkérdezzük, ő hol vette a pénztárgépét és kiderült, hogy nincs is neki. Gondolkodóba esett, hogy egyáltalán melyik boltban lehet pénztárgép az utcában… Mindezt 2012-ben. Aztán a helyi áruk beszerzésénél is furcsa volt, hogy az üzletkötők itt még mindig egy dossziéban összeállított fényképeken árulják a portékáikat. Nyoma sincs honlapoknak vagy emailben küldött ajánlatoknak. Amikor pedig a számláról kérdezzük őket, huncut mosollyal az arcukon közölték, hogy azt nem tudnak adni…

Anita: Folyamatos nehézségeink adódtak az üzleti partnerek lassúsága és mentalitása miatt. Egyáltalán nem érezzük a motiváltságot, olyan mintha őket nem is érdekelné az egész, sem a zarándokok kiszolgálása, sem az üzleti lehetőség. Teljesen szokatlan számunkra, hogy a megrendelések után több hét múlva érkezik csak meg az áru, többszöri érdeklődés, telefon- és levélváltás után. Az pedig, hogy egy-egy cég képviselője keressen meg minket, teljesen ismeretlen fogalom. Ha szükségünk van árura, nekünk kell utána menni és mindig személyesen. Akkor sem biztos persze, hogy sikerül megegyeznünk…

El Camino de Santiago
Gyűlnek a pecsétek a zarándok-útlevélben

KultúrTapas: Végezetül áruljátok el, hogy érzitek magatokat Pamplonában? Milyen érzés állandóan zarándokok között lenni?

István: A hivatalos kerékkötők ellenére azt kell mondjuk, szinte minden spanyol ember, akivel kapcsolatba kerültünk nagyon segítőkész volt. Soha nem éreztük, hogy lenéznének minket, mert külföldről (Kelet-Európából…) jöttünk, vagy mert nem beszélünk jól spanyolul. A bolt pedig remekül megy, minden az előzetes elképzeléseink szerint alakult. A zarándokok és mi is nagyon szeretjük!

Anita: Különleges élmény zarándokokkal dolgozni és találkozni velük napról-napra. Különleges energiát hordoznak: mindenki rendkívül nyitott, jófej és a világ legkülönbözőbb pontjairól azért jön ide, mert keres valamit. Vagy csak barátokat, élményeket, vagy az élete nagy dolgainak megoldását… Szerencsések vagyunk, mert napról napra érezhetjük ennek az útnak, ennek a helynek a különleges energiáját, amit a zarándokok hoznak be a boltba és az életünkbe. Ez a bolt egy igazi sikersztori, amit bármikor szívesen mesélek, hogy másnak is erőt adjon és merjen nagyot álmodni. 3-4 éve még egyikünk sem gondolta volna, hogy így alakul az életünk, de észrevettük a jeleket, amik utat mutattak nekünk és volt elég bátorságunk a változtatáshoz.

Finisterre
Finisterre, ahol véget ér az út és véget ér a világ