„A Camino angyalai úgyis mindent megoldanak” − Stiglincz Gábor élményei, érzései és jó tanácsai a Caminóról

"A 2017 tavaszán elkezdett hívni az Út, mire én nem sokat teketóriáztam: egy hónap múlva már Spanyolországban sétáltam mindenféle túrás tapasztalat nélkül. A blogolás a munkám és egyben a hobbim is, ezért döntöttem úgy, hogy a Camino naplómat is blog formájában írom. Eredetileg az ismerőseimnek és magamnak szántam, aztán rájöttem, hogy másoknak is hasznosak lehetnek a tapasztalataim, hiszen biztosan vannak még rajtam kívül is olyanok, akik nem értenek a túrázáshoz, és mindent nulláról kell elkezdeniük, mint anno nekem." Páros Camino-interjú Stiglincz Gáborral, az El Camino Francés blog írójával.

Sokan, sokféle céllal indulnak el a Caminón. Ezt a beszélgetést mégsem az elején, hanem inkább a végén szeretném kezdeni: a “Hogyan indultál el?” helyett azzal, hogy “Hogyan érkeztél meg a Caminóról? Milyen érzésekkel, milyen célokkal tértél vissza Santiagóból?”

Leginkább felszabadultsággal vegyes kíváncsisággal tértem vissza, amibe némi szomorúság is keveredett. Felszabadult voltam, mert a hirtelen (f)elindulás és túrás tapasztalatok- illetve felszerelések hiányának ellenére mégis sikerült végigmenni a 800 kilométeres Francia Úton.

Kíváncsi voltam rá, hogy mennyire változtatott meg belül, és egy kicsit szomorú voltam, amiért vége lett ennek a nagyszerű utazásnak. Valamivel később aztán ráébredtem, hogy valójában nem is ért véget az Út, hanem inkább a kezdete lett egy új életnek: Egy tisztább, lassúbb, minimalistább és örömtelibb életnek. A célom ezekre a dolgokra való törekvés lett, és maradt azóta is.

Az El Camino Francés blogon, vagyis online úti naplódban keverednek az élmények és a tanácsok. Előbbiek esetében ki tudsz emelni olyat, ami megváltoztatta a Caminóról kialakult képet benned?

Pozitív élményből rengeteg ért: nagyon sok értékes embert ismertem meg utam során, és sok gyönyörű helyen jártam. Ezek a blogon vagy az instagramon meg is tekinthetők, mert sok (állítólag egész jó) fényképet és néhány videót is készítettem.

Ami a negatív dolgokat illeti, azokból szerencsére nem jutott sok. Leginkább az nem tetszett, hogy sok turista megy manapság az úton, akik szervezetten haladnak, hátizsák nélkül, falunként frissítőpontokkal és luxus körülmények között, ám elfoglalva a szállásokat (főleg az utolsó 200 kilométeren). Miattuk úgy éreztem, hogy kicsit veszített varázsából a zarándoklat.  Ezen azért túl lehet lendülni, mert szerencsére még az igazi hátizsákos zarándokok vannak többségben.

Spanyolország esetében is biztosan voltak pozitív és negatív tapasztalatok is: Te milyen Spanyolországot ismertél meg a Camino alatt? Lettek kedvenc helyeid?

Be kell vallanom, hogy amikor nekivágtam, nem igazán tudtam sokat sem a Caminóról, sem az országról. Azt hittem, hogy Spanyolország egy olyan hely, ahol spanyolok élnek. Ott aztán meglepődve tapasztaltam, hogy mennyiféle büszke népcsoport él az országon belül, milyen érdekesen változatos az életük, a konyhájuk és a szokásaik. Különösen megkedveltem a baszkokat, mert mindjárt az első napon beleszaladtam egy hatalmas bulijukba még a francia oldalon.

Akkor is és utána is nagyon otthon éreztem magam  a baszkok között.

Tetszett a nyitottság, amivel ebben az országban (legalábbis abban a részében, ahol az utam vezetett) az emberek a zarándokok felé fordulnak, mosolyognak, köszönnek, őszintén érdeklődnek, és önzetlenül segítenek, ahol tudnak. Én nem biztos, hogy ilyen nyitott és kedves tudnék lenni, ha non-stop emberek ezrei vándorolnának át az életteremen. Lehet tőlük tanulni.

Visszatérve az élményekre, a blog kapcsán említetted, hogy sokan azt mondták, hogy újra élik az élményeiket a bejegyzéseidet olvasva. Veled mi a helyzet? Benned van még a Camino, pláne most, amikor az új Útra készülsz?

Persze, hogy bennem van, ez is az oka, hogy újra útnak indulok. Ahogy az egyik olvasóm olyan találóan megfogalmazta: azóta is, hogy hazatértem, folyamatosan dolgozik bennem az élmény, és hív vissza az Út. Sokat gondolok rá, időnként visszanézem a blogot (ezért is fontos dolog a naplóírás) és nagyon várom már a június közepét, amikor végre nekivágok majd az Északi útnak.

Élmények után tippek: említed, hogy bár sportos alkat vagy, nem voltál kimondott túrázó a Caminót megelőzően. Van olyan tanulság a Caminó kapcsán, amit más hasonló állóképességgel bíró embereknek elmondanál?

Mindenképpen érdemes felkészülni rá fizikálisan, mert ez másképp terheli meg az embert, mint a hétköznapi élet. Nagyon fontos a megfelelő minőségű és alaposan bejáratott felszerelés, itt főképp a lábbelire gondolok. Nem árt előtte kicsit ráedzeni a lábunkra, hogy ne kockáztassuk a sikert vízhólyagokkal vagy izomgyulladásokkal.

A tanácsom: Ne terheld túl magad, hagyj rá bőven időt, pár extra pihenőnappal szükség esetére, legyen időd élvezni az utat, semmiképp ne rohanj végig rajta csak azért, mert túl korán indul haza a géped.

Fel tudnánk állítani egy 5-5 pontból álló listát, ami a DOs & DON’Ts, vagyis a “mit szabad és mit nem” mentén összegyűjti a legfontosabb jótanácsaidat az először Caminózók számára?

(mosolyog) Megpróbálom, bár biztosan akadnak nálam szakavatottabbak is a témában, nem szeretek megmondóember lenni. Ezek a tanácsok az én véleményemet és tapasztalataimat tükrözik, nem biztos, hogy mindenkinek ugyanúgy működnek, nekem mindenesetre bejöttek.

Tippek azoknak, akik az első Caminójukra készülnek

DOs / IGEN

1. Élvezd az utat! Lesznek közben nehézségek, de ne akadj fenn rajtuk! Ne félj, nincs veszély, itt minden megoldódik!

2. Légy nyitott, hogy észrevedd a jót és a szépet, és tanulhass az úttól vagy az emberektől! Vegyülj másokkal, ne zárkózz el a többiektől, adj és fogadj el dolgokat és tanácsokat nyugodtan, de azért ne ess túlzásokba!

3. Ha megzuhansz lelkileg, ne leplezd, ne szégyelld, engedd ki nyugodtan! Hidd el, jót fog tenni.

4. Igyál sok folyadékot, szedj kalciumot és magnéziumot! Figyelj oda arra, hogy rendesen egyél!

5. Ha valami fáj, vagy kényelmetlen, azonnal tégy ellene! Nem árt egy kis bemelegítés és még fontosabb: nyújtás a nap végén! Vigyázz a testedre, hagyj időt neki, hogy hozzászokjon a terheléshez!

DON’Ts / NEM

1. Nem érdemes rohanni, egyrészt megterheled magad, másrészt rengeteg szép és jó dologról lemaradhatsz, ha nem figyelsz kifelé és befelé, csak “ész nélkül nyomod a gázt”.

2. Ne cipelj sok holmit, és ne félj eldobni vagy elajándékozni, ami mégsem kell! Az úton minden deka számít, az pedig egyáltalán nem, hogy mi van rajtad, vagy hogy hogyan nézel ki! Kevés cuccal sokkal többre mész.

3. Ne akaszkodj rá senkire, és ne hagyd, hogy valaki rád tapadjon, akit nem szeretnél! Kérdezd meg új ismerősödtől, hogy nem bánná-e, ha vele mennél egy darabig, és ne sértődj meg, ha ő esetleg inkább egyedül folytatná az utat! Ha úgy alakul, te is légy őszinte fordított helyzetben!

4. Ne utánozz másokat, légy spontán, mert ez a Te utad, járd hát úgy, ahogy neked jó!

5. Ne indulj el fillérre kiszámolt pénzzel, legyen nálad tartalék − készpénzben! Nekem is kellett, mert sajnos meglátogattam egy spanyol fogorvost útközben. A biztosító ugyan később kifizette itthon, de ott helyben nekem kellett anyagilag állni a költségeket. Ja, igen, EU TB kártya és biztosítás nélkül szerintem ne indulj el!

Ha valakit bővebben érdekel, ezekről a témákról a blogon is írok.

 

A különböző Caminó útvonalak karakterükben és kiépítettségükben is nagyon különböznek egymástól. Most, hogy az északi útra készülsz, mire számítasz például az alberguék esetében? Hogy nézett ez ki a Francia-úton és mi lesz más a Nortén?

Valójában fogalmam sincs róla, de nem aggódom most sem, ahogy a Francia Úton sem görcsöltem rá erre a témára. Szereztem egy ígéretes angol nyelvű útikönyvet, amiben vannak szállások címekkel és árakkal. Mivel ez az útvonal nem annyira népszerű, mint a másik, ezért kevéssé valószínű, hogy annyira teltházasak lesznek a szállások, mint ott. Szóval szerintem biztosan lesz hol aludnom, a Camino és az “angyalai” úgyis mindent megoldanak. (mosolyog)

A Francia Úton sokféle alberguében szálltam meg, volt köztük nagyon jó és nagyon lepukkant is, de nem zavart, mert nem a luxus miatt mentem. Legyen egy ágy és fedél a fejem felett, plusz egy zuhanyzó, és én már boldog vagyok!

Végül beszéljünk egy kicsit a Nortéról: miért éppen erre az útra esett a választásod másodszorra? Mire számítasz önmagában és a Francia-úthoz viszonyítva, és ami a legfontosabb: hogyan készülsz?

Stiga úton

Alapvetően imádom a hegyeket és a vizet is, szóval az északi útvonal ezek miatt ideális és nagyon vonzó számomra, hiszen ott jórészt az óceán partján a hegyek szélén vezet az útvonal. Most, hogy már van némi rálátásom a Caminóra, be merem vállalni ezt a Francia Útnál nehezebb terepet, mert ide így már alaposan bejáratott, könnyű és bevált felszereléssel megyek.

A készülődés tekintetében a felszerelésemben ugyan lettek kisebb változtatások, de nem sok kellett variálnom a tavalyihoz képest. Lecseréltem például a tartalék lábbelimet. Vettem egy jobb fejlámpát, és egy picire összenyomható pehelymellényt, amilyet tavaly Zsuzsa barátnőm használt az Úton és nagyon praktikus volt hűvösebb időben.

Rá kell viszont kissé jobban edzenem a lábaimra, mert a térdem és a bokám sem az igazi, de szerintem végül nem lesz velük gond. Sokat gyalogolok a bakancsomban, alaposan bejáratom, feltöltöm a szervezetemet vitaminokkal, és, hogy ne terheljem túl a térdeimet, leadok kb. 10 kilót. Az elmúlt években felszaladt vagy 15 a versenysúlyomhoz képest, de pár hét alatt 4 már lement csak azzal, hogy lecsökkentettem a szénhidrátok fogyasztását. Nem mindegy, hogy a térdem egy 10 kilós hátizsákkal cipel többet a hegyeken át, vagy  a hátizsákkal és a túlsúlyommal együtt plusz 20 kilót kell vinnie.

Mit javasolsz azoknak, akik a tavalyi énedhez hasonlóan nem igazán túráznak, hogyan készüljenek a Caminóra (esetleg melyik Caminóra érdemes készülniük, a Francia-út legyen az első)?

Nem akarom túlmisztifikálni a dolgot, mert szinte mindenféle korú- nemű- és fittségi szintű ember megcsinálja az Utat, mert leginkább fejben dől el, hogy mire vagyunk képesek… Nem tudok sokat mondani az útvonalakról, hiszen én csak egyet jártam eddig (a Franciát), de azt meg lehet csinálni. Állítólag a Portugál Út is hasonló nehézségű, de azt javaslom, hogy mindenki oda menjen, ahová vágyik.

Én a blogomon is inkább a praktikum felől közelítem meg a dolgokat. Véleményem szerint fontos, hogy figyeljenek oda a cuccok mennyiségére és minőségére, és jól járassák be a cipőt vagy a bakancsot, előzetesen minimum 100 kilométert gyalogolva benne. A legnagyobb gond az úton az új bakancs, vagy a szokatlan terhelések okozta vízhólyagok és az izomgyulladások, ezért nem árt ráerősíteni a lábainkra. Vigyenek elég pénzt, de nem kell high-end túracuccokat venni, sok mindent kölcsön lehet kérni, meg lehet venni olcsón vagy használtan is, csak legyen jól használható. Ez nem túlélőtúra, mindent lehet útközben kapni (élelmet, gyógyszert stb.), ezért nem kell ilyenekkel terhelni a hátizsákot.

A legfontosabb, hogy bízzanak saját magukban, és ne halogassák az indulást! Ha hív az út, menni kell!

Ha szeretnétek látni, ki is vagyok, és szívesen eltöltenétek egy nyugis bő fél órát a Camino hangulatában, nézzétek meg a velem készült interjút, amiben sok apró hasznos tippet mesélek el arról, hogyan indultam el a Francia Útra túrás tapasztalatok és felszerelések nélkül…

Mi Spanyolországról meséltünk Stigának, a páros interjú másik felét megtalálhatjátok a blogján.