Szerelmem, Mexikó

"Mióta 6-7 éves koromban megkaptam az első gépemet, mindig fényképeztem: egyszerű gyermekkamerával, régi negatívos, majd új digitális géppel. Fotóimon számomra mindig a dokumentálás a legfontosabb tényező, na és a közérthetőség. Ez a válogatás az utóbbi 10 év ezernyi képének töredéke: Mexikóról, nagy szerelmemről szól."

Nagyít

Kezdjük talán az elején: hogyan került kapcsolatba Mexikóval?

Gyermekkorom óta elég sokat utaztam szüleimmel, majd egyedül is. Mielött férjehez mentem volna, elöször 1980-ban utaztam ki körülnézni Mexikóba, hová is mennék lakni. Egyből lenyűgözött az ország sokszínűsége, nagysága, a mindent elborító fény és az emberek udvariassága és beszédessége.

Akkor mondhatjuk, hogy az első benyomások pozitívak voltak. Mennyi időt töltött az országban és milyenek voltak az első benyomásai?

Igen, hiszen ezek után 35 évig maradtam. (nevet) Sőt, tulajdonképpen most is ott élek hivatalosan. De azért nem ment minden olyan könnyen az elején. Az első napokban például rettenetesen elkapott az ún. “Moctezuma bosszúja”, amin szinte minden először arra járó ember átesik.

Az azték uralkodó neve bizonyára sokaknak ismerős, de miről szólt a bosszú?

A legenda szerint Moctezuma halálakor átkozta meg a betolakodó fehérembert a… nincs ezen mit szépíteni: hasmenéssel. De nem ez volt az egyedüli kultúrsokk (?) Amikor elöször merészkedtem ki az utcára egyedül, szinte laposkúszásban tettem, mert azt hittem, mindenütt lövöldöznek.

És volt alapja a félelemnek?

Dehogy, Mexikóváros kellemes villanegyedében semmi ilyesmi nem történt, de később, távolabb eső, egyszerűbb városnegyedekben se kellett ilyenektől tartani.

Hogyan képzelhetjük el az akkori Mexikóvárost?

Mintha évtizedeket utaztam volna vissza az időben. A szomszédok utcai beszélgetése, a kis barokk templom és az azt szépítgető asszonycsapat, a tarka búcsú Szent Mihály napján, a képeslottó játékosok jóízű nevetése, majd a hajnali templomi petárda robbantgatás, amiről elöször azt hittem, hogy ágyúzás mind-mind egy különleges világot festett elém.

Hogyan változtak meg ezek a benyomások, ezek a szokások az évek során? Hogyan tekint ma Mexikóra?

Mexikóban családot alapítottunk a férjemmel, ott laktunk, ott éltünk, ott dolgoztunk és ott neveltük fel a gyermekünket. Teljesen normálisan lehetett élni. A rokonokkal hamar megismerkedtem, miközben rengeteget utaztunk a férjemmel az országban – és én egyedül is. A baráti viszonyok azért egy kicsit lazábbak Mexikóban, de sok barátra tettünk szert. Ha pedig utaztunk, sok emberi sorsot is megismertünk. Az élet ott olyan, mint egy folyatasásos szappanopera.

Ez izgalmasan hangzik…

Mindig történik valami különleges valakivel, jó is és sajnos rossz is. Egyszer fent, egyszer lent. De azért lassan a természeti csapásokhoz is hozzászokik az ember. Úgy is mondhatnám, mindenhez egy kicsit szkeptikusan áll hozzá idővel. Ahhoz is hozzá kellett szokni, hogy az ember leginkább a legszűkebb családjára számíthat igazán, ha baj, a van barátok nemigen tudnak segíteni.

Mi az, ami a legjobban elbűvölte Mexikóban?

Mivel bármerre is jártam, mindenütt a népi kultúra vonzott igazán, talán Mexikóban is ezt választanám: számunkra szinte elképzelhetetelenül gazdag, élő, vibráló, népi – vagyis indián és mesztic – kultúra, nembeszélve az ősi mexikói történelmi hagyományokról. Ebbe beletartozik a tárgyalkotó művészet, de a zene, a tánc vagy a gasztronómia is. Továbbá magával ragadt az a lelkesedés és hit, ahogyan az egyszerű, sokszor tanulatlan emberek megélik az ünnepnapok örömét, játszanak és résztvesznek a különböző ceremóniákon.

Mit gondol, ha valaki Mexikóban jár, milyen élményekkel fog találkozni?

Mexikó elképesztően sokszínű ország, de átjárja egy állandó “fény”, amely bevilágítja a lakatlan és lakott területek fantasztikus természeti gazdagságát, a sziklasivatag kaktuszerdőitől, a trópusi esőerdő hangjain át, vagy éppen a tenger hullámzásán keresztül egészen a havas tűzhányókig.

És milyen úti célokat javasolna a magyar turistáknak?

Úgy vélem, az a legjobb, ha lehetőleg csoporttal utazunk Mexikóba. Az egyéni utazáshoz ugyanis feltétlenül szükséges a spanyol nyelv ismerete, a jó ember- és országismeret. Ha viszont csoporttal utaznak, a látványosságokon kívül mindenképpen kóstolják meg az évezredes mexikói gasztronómia csodáit: a molét, az atolét, a tamalt; a virágokból, kaktuszból és zöldnövényekből készült ételeket.

Aki pedig bátor, annak ott a tücskökből és kaktuszhernyóból készült finomságok sokasága, vagy éppen a százféle, sokszor kegyetlenül csípős paprika. De nehéz elképzelni egy mexikói utat a Nap piramisa nélkül Teotihuacánban, vagy éppen a Yucatan-félsziget valamelyik szent városában, miközben megmártózhatnak egy áldozati cenote-forráskútban is, vagy hallgathatnak élő mariachi zenét… mind-mind különleges élmény.

Végezetül beszéljünk egy kicsit a kiállításról. Miért ezek a képek kerülnek bemutatásra Pestszentimrén?

Ezer és ezer fotóm van Mexikóról, de a 46 képet a Pestszentimrei Közösségi Ház rendezői választották ki 150 kép közül, melyek az utóbbi 10 év termésének saját válogatása. A témái a mexikói tájak, építészet, flóra, valamint emberek és szokások. Mexikói igazán fantasztikus témákat kínál a fotósnak, csak idő és türelem kell hozzá, hogy az ember elcsípjen egy apró csodát.

Az interjúban látható fotók illusztrációk.