salle

Íme az egyetlen spanyol szó, amit nem lehet spanyolul leírni

Próbáltad már felszólító módba rakni a magyar siklik igét? Sikolj? Siklj? Na ugye! Azért nem sikerül, mert ennek az igének (és még sok másiknak is) a ragozási sorából egyszerűen hiányoznak a felszólító módú alakok. De nem csak a magyar nyelvtanban bukkanhatunk néha ilyen „bugokra”. A spanyolban is találunk egy szót, ami ugyan a fenti példával ellentétben nyelvtanilag tökéletesen helyes és nagyon is létezik, ám csakis élőszóban, ugyanis a jelenlegi helyesírási szabályzat szerint nem lehet helyesen leírni!

Hogy lehet, hogy egy nyelvnek, amelynek az írott változata ideális esetben képes minden beszélt nyelvi fordulat lejegyzésére, beletörik a ceruzája egy olyan hétköznapi igébe, ami ráadásul még csak nem is idegen eredetű? Nos, a Real Academia Española (RAE), a spanyol helyesírás atyaúristeneként tisztelt Spanyol Királyi Akadémia is elismeri, hogy van ilyen.

Rántsuk le a leplet: a salir ige felszólító módú alakjáról van szó az olyan kifejezések E/2. személyű felszólítása esetén, mint pl. a salirle al paso (az útjába áll valakinek, az elejét veszi, elébe megy valaminek) vagy a salirle con una excusa (előáll egy kifogással valakinek).

Képzeljük csak el a következő beszélgetést spanyolul:

– Totál másnapos vagyok, eszem ágában sincs bemenni dolgozni. Te mit mondanál a helyemben a főnöknek?
– Hm… állj elő neki egy kifogással!

Spanyoltanáraink verejtékes munkával belénk verték, hogy a salir ige az imperativo, vagyis a felszólító mód E/2. alakjában rendhagyó: sal. Ahogyan azt is, hogy a személyes névmások, mint például a ’neki’ jelentésű le is egybeírandó a felszólító módú alakokkal, mint a cómprale (’vedd meg neki’), hazle (’tedd meg neki’) vagy dale (’add oda neki’) alakok esetében is.

– Tengo tremenda resaca, ni loco voy a ir al trabajo. ¿Qué le dirías a mi jefe en mi lugar?
– Venga, pues… salle con una excusa.

Ekkor azonban minden olyan nyelvtanuló fejében bekapcsol a vörös riadó, aki legalább a kiejtésig eljutott spanyolos tanulmányai során. Bizony, mert a ll betűkapcsolatot a spanyol minden esetben [j] hangként értelmezi, mint a Mallorca vagy a Sevilla szavak esetében. Ezért van az, hogy ebben az esetben a spanyol anyanyelvűek fejében is beáll a kékhalál, hiszen kiejtésben dupla l-t hallanak, ezt leírni azonban nem tudják.

A fent említett RAE a két egymástól független l betű ilyen végzetes találkozására sajnos nem kínál helyesírási alternatívákat, csupán annyit válaszolt a probléma felvetőinek, hogy írásban ezt az alakot nem lehet rögzíteni, és ha lehet, a salle, illetve az l betűk találkozását kiküszöbölendő sal.le illetve sal-le alakokat se használja egy magára valamit is adó nyelvművelő, mert helytelenek. (Ami egyébként azért is vicces, mert a 2010-es nagy helyesírási reform előtt több helyesírással foglalkozó kiadvány is a kötőjeles változatot javasolta helyes formaként.)

Az internet hobbinyelvész részlege természetesen buzgón gyűjti a meredekebbnél meredekebb megoldási javaslatokat, amivel ki lehetne kozmetikázni ezt a kis helyesírási szépséghibát, íme pár javaslat:

  • maradjon salle (ez a fentebbi kiejtési problémán túl azért is hamvában holt ötlet, mert ez az alak megegyezne a sallar ’kapál, gyomlál’ jelentésű ige önöző felszólításával)
  • toldjuk meg egy e-vel, mintha csak normál ige lenne: sálele, ez azonban még az anyanyelvűek szerint is borzasztóan hangzik, arról nem is beszélve, hogy ez meg a salar ’sóz’ jelentésű ige önöző felszólítása, kb. ’sózza meg neki (a levesét)’ értelemben.
  • kölcsönözzünk egy nyelvjárásbeli alakot, az argentin és chilei, voseót használó dialektusokban ugyanis a salir nem rendhagyó, így nyugodtan használhatjuk felszólító módban, ahogyan ők is teszik (álmatlan forgolódások nélkül): salile. Más kérdés, hogy ez a félszigeti beszélőknek legalább olyan idegen, mint a dupla l-es változat.
  • hunyjunk szemet a hosszú ejtés felett és írjuk le a két l hangot egy l betűvel: sale. Máshol is előfordul, hogy a helyesírás egyszerűsít, elég a visszaható igék felszólító módjára gondolni: demos + se + lo (’adjuk oda neki azt’), egybeírva démoselo. Nem vagyunk azonban előrébb: a sale ebben a formájában összekeverhető a sima kijelentő módú alakkal.
  • semmi gond, jelöljük egy jelentésmegkülönböztető ékezettel, hogy itt másik igealakról van szó: sále (ez egyébként talán a legépkézlábabb megoldás)
  • a megrögzött nyelvújítók pedig természetesen új funkciókat adnának a pontnak, a kettőspontnak, a perjelnek, és még egy sor írásjelnek, így születnének a meglehetősen exkluzív sal.le, sal’le, sal\le, sal|le, sal;le és szörnyszülött társaik.

A legcélszerűbb mégis azt a praktikus stratégiát követni, ami a legközelebb áll a mindig változó nyelv természetes viselkedéséhez: ha kényelmetlen alakkal találkozik, ignorálja a problémát és kikerüli. A fenti tanácsadáskor így nyugodtan használhatjuk a Yo que tú le saldría con una excusa (condicional), Te aconsejo que le salgas con una excusa (subjuntivo) vagy akár a névmás elhagyásával a Sal con una excusa megoldásokat is, a formai vitákat pedig hagyjuk meg a nyelvészeknek, és ki tudja, talán a RAE következő helyesírási reformja a kifogások helyett már mással áll elő: egy hivatalos bugfixszel.