Kultúra

Múzeumi világnap: (Túl)élni a Pradóban

KultúrTapas | 2020-05-14

A Budapesti Cervantes Intézet 2020. május 18-án a Múzeumi világnapja alkalmából bemutatja a (Túl)élni a Pradóban című filmet. Az El Instante Fundación és az Intézet közös projektjének célja a budapesti Szépművészeti Múzeum spanyol gyűjteménye értékének tudatosítása, a múzeum és a madridi El Prado szakemberei részvételével történő beszélgetések, eszmecserék megrendezésével. Idén ennek keretében kerül vetítésre a (Túl)élni a Pradóban című film május 18-tól május 24-ig a YouTube-on. A Budapesti Cervantes Intézet bemutatója a filmről:

A (Túl)élni a Pradóban első alkalommal az El Instante Alapítvány által 2019. március 27-én a Pradóban megrendezett programjaként öltött testet. A filmben a Persiles és Sigismunda című, 15 perces performansz előadást követhetjük végig, valamint annak forgatását és előkészületeit. Az El Instante Alapítvány filmje négy részből áll, és négy művészt is hívtak meg: Pablo Llorcát, Gabriel Velázquezt és Javier Rebollót, akik kiegészítik a JM Sicilia által rendezett részt. Ez a film nem jöhetett volna létre, ha a performanszt magát nem törölték volna a Pardo Múzeum oldaláról, keletkezése után néhány órával.

sobre vivir en el prado1.png

sobre vivir en el prado4.png

Ez az úgynevezett fikciós dokumentumfilm énekesek, táncosok, testépítők, közönség és a kulturális szektorban dolgozók szereplésével készült. Mindannyian magukat alakítják egy olyan előadásban, melyet a Prado látogatói spontán módon, meglepetésként tekinthettek meg a Nemzetközi Színháznap alkalmából.  A cél az volt, hogy a szerzők kortárs nézőpontján keresztül a közönség új formában élhesse meg a kultúrát, és kétségkívül az előadás egyben tisztelgés is a művészek előtt, akiknek a művei a múzeumban láthatóak.

A projekt kapcsán első ízben volt jelen a Pradóban a zene, a színház, a tánc, a fényképészet, a filmművészet, az építészet és a költészet egyidőben. Persiles és Sigismunda, Cervantes egy művének szereplői, eltűnt idősíkot nyitnak meg, a várakozás, a képek eltűnésének és újra felbukkanásának birodalmáét.

A Prado birodalma ez, és nem mint intézmény, hanem mint művészeti tér jelenik meg. A filmben látható szereplők egyik világhoz sem tartoznak, de bármelyikbe szabadon beléphetnek. Egy vagy két perc erejéig szerepelnek, a Pardóban kiállított művek lakói villannak fel szereplésüknek köszönhetően. A film elkészítésében az AC/E (Acción Cultural Española) is részt vett.

sobre vivir en el prado3.png

Image-1(12).jpg

Rövid technikai leírás
Alapötlet, rendezés és produkció: José María Sicilia/El Instante Fundación
Rendezők: José María Sicilia, Pablo Llorca, Gabriel Velázquez, Javier Rebollo
Időtartam: 59’
Év: 2020
Az AC/E együttműködésével
A film Prado Múzeum fennállásának kétszázadik évfordulója alkalmából készült

Életrajzi adatok

JM SICILIA

Festő, vésnök, szobrász, a madridi UCM egyetem szépművészeti szakán kezdte meg tanulmányait. José María Sicilia  művei olyan jelentős európai, egyesült-államok-beli és ázsiai magán- és közgyűjteményekben találhatók meg, mint például a MOMA, a Guggenheim, a Museo Reina Sofía és a Pompidou. 2017-ben Sicilia megalapítja az El Instante Fundación Alapítványt, amely keretei közt az adott pillanat realitásával kapcsolatos projekteket valósít meg.

PABLO LLORCA

Pablo Llorca filmművész, saját producer cégével, a "La bañera rojá"-val 1989 óta számos filmet készített. A Salamancai Egyetemen tanít fotográfia-történelmet és mozitörténelmet.  Számos kiállítás kurátora volt, mint például az "Alfred Hitchcock, a thrilleren túl" (Fundación Telefónica),  a "Termesz-művészet a fehér elefánt ellen" (Fundación ICO), és a "Mérhető" (CDAN) című kiállításoké.

GABRIEL VELÁZQUEZ

1968-ban született Salamancában. Autodidakta filmművész, tulajdonképpen egy véletlen miatt fordult a mozi felé, amikor 1995-ben elment egy barátja rövidfilmjének meghallgatására. Azóta 1996-ban maga is elkészítette első rövidfilmjét, sőt, az “En Madison siempre es lunes” (Madisonban mindig hétfő van) című filmjével megnyerte  a Luis Buñuel Filmművészeti Díjat is.

Filmjei azóta is számos nemzeti és nemzetközi díjat nyertek, ilyenek például a “Sud Express” (2005), az “Amateurs” (2008), az “Iceberg” (2011),  az “Ártico” (melyet 2014-ben a Berlinálén mutatott be), az “Análisis de sangre azul” (2016) vagy a “Zaniki” (amelyet 2019-ben a Madridi Cinetecán lehetett először látni. Új projektje a “Subterranean”, melyet 2020-ban tervez elkészíteni, Manuel Garcíával közös rendezésben, valamint az “EL ALPINISTA INGLÉS”.

sobre vivir en el prado2.png

JAVIER REBOLLO

Rövid- és mozifilmek rendezője, saját és mások filmjeit is rendezi. Ilyenek a "Lo que sé de Lola" (2006),  a "La mujer sin piano" (2009) vagy az "El muerto y ser feliz" (2013). Legutóbbi munkája a Para la guerra (2018), Francisco Marise filmje.  Mint rendező, többek között háromszor nyerte el a nemzetközi kritika FIPRESCI díját, megkapta a San Sebastián Nemzetközi Filmfesztivál legjobb rendezőinek járó Ezüst Kagyló Díjat, és Los Angelesben a legjobb filmért az AFI díjban részesült. Kétszer kapta meg a legjobb filmért járó díjat Nantes-ban, Toulouse-ban és Szöulban. Több intézményben, iskolákban, egyetemeken tanít rendezést, dokumentumfilm és kortárs filmrendezést. Előadásokat és performanszokat is tart. Pillanatnyilag Marokkóban és Franciaországban dolgozik új filmjén, melynek címe: “Dans la chambre du Sultan”.

EL INSTANTE FUNDACIÓN

A 2017-ben, Madridban létrejött El Instante Fundación Madrid célja a jelen pillanat megfogása életünkben. Mintegy transzverzális projektként született, hogy a más alapítványokkal és intézményekkel való együttműködést keresse. Az El Instante Fundación kétféle természetű: egyrészt intézményi, hogy sokféle társadalmi, tudományos és kulturális vetületből tudja létrehozni projektjeit, akcióit; másrészt kreatív, mint ahogy rendezvényeiből, munkáiból kiderül.

Az El Instante, mint alapítvány és mint művész, maga köré gyűjtötte különböző téren (tudomány, kultúra, és természetesen, a művészet) dolgozó emberek egy csoportját. Már a kezdetektől fogva saját és más intézményekkel való együttműködésekkel megvalósított projekteket, kiállításokat rendezett (Christian Boltanski, Nam June Paik, Miguel Ángel Campano). Mindezek a túlélésről,  a megadásról, a veszteségről szólnak.

Az El Instante koncerteket is szervez, kódolt zenékkel, sőt, létezik egy program, melyet az időről, az ételről, és az elégiáról szóló, új zenék szerzésére írtak ki. Más zeneszerzők között ebben a projektben részt vesznek Juan Manuel Artero, Jorge Fernández Guerra és Tomás Marco is.  Pillanatnyilag épp David del Puerto, Jesús Rueda és Javier Arias zeneszerzőkkel egy zarzuelán dolgoznak, melynek témája a kortárs társadalomban érezhető, túlzásba vitt közösségi szereplés, a koronavírus, valamint a korrupció.

A zeneművet az ORTVE fogja bemutatni. Az El Instante, mint művész, többek között olyan installációkat hozott létre, mint a "Mudar de Piel” (Bőrt váltani); olyan akciókat, mint a “Subasta de Tiempo” (Idő-aukció") vagy a “Hoshikuzu Yatai”, (ez utóbbit Japánban), valamint a “Persiles y Sigismunda” a Prado Múzeumban.

Az El Instante Kiadó olyan művészkönyveket fémjelez, mint Javier Campano “Las Patrañas de Miguel Ángel Campano” című fotókönyve. Saját sorozatai vannak, például az “Aló Presidente” vagy (együttműködésben a Calcografía Nacional-lal), a “Biblioteca soñada”, mely olyan képeket tartalmaz, amelyeket nem művészek alkottak. Ezeken a projekteken kívül még létezik a Residencia program is, mely művészeket és nem művészeket is befogad, hogy hidakat építsen emberek és ismeretek között, olyan teret alkotva, ahol a munka és a reflexió kettőse szabadon áramolhat.

sobre vivir en el prado5.png

BUDAPESTI CERVANTES INTÉZET

A Budapesti Cervantes Intézet feladata a kulturális együttműködés előmozdítása a különböző, általa szervezett, történelmi eseményekre irányuló avagy kortárs témájú rendezvények sokasága során. Szintúgy hivatásunk része a spanyol és latin-amerikai művészet termésének bemutatása, más európai kulturális egyesületekkel karöltve. A Budapesti Cervantes Intézet kulturális rendezvények széles skáláját ajánlja, melyek között képviselteti magát az irodalom, a filmművészet, a színművészet, a képzőművészetek, a filozófia és a kortárs reflexiók egyaránt.