halottak_napja_mexiko

Amit a mexikói halottak napjáról tudni akartál

November első két napján Mexikó ünnepel: a családok és a közintézmények oltárokat állítanak halottaiknak, sokan pedig a temetőben éjszakáznak, halottjuk kedvenc ételeit eszik és dalait énekelik. Bár a Halloween erős hatással van a Világörökség részét képező fiesztára, most a tipikusan mexikói hagyományokról fogunk szólni. Báder Petra helyszíni riportja egyenesen Mexikóból!

A mexikói halottkultusz a felfedezések előtti időkre nyúlik vissza; az aztékok több olyan ünnepnapot is feltüntettek naptárukon, melyen halottaiknak hódoltak. A koponyák nem csak a halált, hanem az újjászületést is szimbolizálták – talán éppen innen ered a halálhoz fűződő derült, viccelődő hangulat, amely a mexikói halottkultuszt jellemzi.

Mexikói halottak napja
Halottak napja mexikói módra

Az azték istenek közül egy házaspár, Mictlantecuhtli  és Mictecacíhuatl  csatlakozott az ünnephez (előbbi a halottak földjének ura, utóbbi a halottak asszonya), ma inkább La Catrina figurája szimbolizálja a halált. José Guadalupe Posada mexikói rézmetsző 1910-ben alkotta meg La Catrinát, egy igen elegáns csontváz-hölgyet. Eredete az ellenzéki újságokhoz kötődik, melyekben Benito Juárez, Sebastián Lerdo de Tejada és Porfirio Díaz kormányzása idején halálfejekkel és csontvázakkal illusztrálták a politikusokat érintő kritikákat.

A borsóevő csontváz

Posada először a Garbancera névvel illette az általa alkotott csontvázat, mellyel az indián származásukat tagadó mexikóiakat kritizálta; a garbanzos  ugyanis csicseriborsót jelent, melyet a szegényebb rétegekből származó, sokszor bennszülött felmenőkkel bíró rétegek árultak.

Főleg Porfirio Díaz diktatúrája, azaz a porfiriátus alatt volt jellemző, hogy a láthatólag indián arcvonásokkal rendelkező mexikóiak európainak (spanyolnak vagy franciának) vallották magukat. Posada csontvázát aztán a híres mexikói muralista, Diego Rivera (akit sokan inkább Frida Kahlo férjeként ismerünk) nevezte el La Catrinának, méghozzá a catrín szó jelentését nőiesítve: ez a jól öltözött férfiakra vonatkozott, akiket hasonlóan elegáns nő kísért az arisztokráciát jellemző bálokra és összejövetelekre.

Mexikói halottak napja
Csontvázak, csontvázak mindenütt

A halál női képének eredetéhez az is hozzátartozik, hogy a spanyolban a halál nőnemű főnév (la muerte), éppen ezért ábrázolta már Posada is női kalapban a csontvázat. Rivera egyik leghíresebb, 1947-ből származó freskóján meg is örökítette Catrinát: a „Vasárnap délutáni álom az Alameda Parkban” című kép ma a Riverának szentelt múzeumban található, központi alakja a halál, akitől jobbra alkotója, Posada, balra pedig Frida és a gyermek Rivera látható.

Frida
Rivera

A mexikói halottak napja legtipikusabb eleme a halott számára állított oltár, mely nem egyszerűen csak egy gyertya a halott képével, hanem egy szimbolikus elemekből álló építmény. Az oltárok különböző nagyságúak lehetnek: a kétszintesek a földi gyümölcsöket és az égi jóságot hivatottak bemutatni, a háromszintesek az ég és a föld mellett a túlvilágot is ábrázolják. A legelterjedtebbek a hétszintes oltárok, hiszen a léleknek hét szinten kell áthaladnia, hogy nyugalomra térhessen.

A lélek megtisztítása

Egy tálban vizet forralnak, ebbe különböző fűszernövényeket helyeznek (babér, kakukkfű, majoranna, rozmaring és kamilla), egy másikban pedig kopálgyantát vagy tömjént égetnek, mely a lélek megtisztítását szolgálja.

Az oltárt egy pálma- vagy cukornád-levélből készített, virágokkal, olykor édességekkel és gyümölcsökkel teletűzdelt boltívvel zárják, mely a holtak világának bejáratát jelképezi. Az oltár soron következő tipikus eleme a papel picado, azaz a kilyuggatott színes papír, mely a halállal kapcsolatos szimbólumokat, leggyakrabban Posada Catrináját vagy egy csontvázat ábrázol. Ennek eredete szintén a Kolumbusz előtti időkre nyúlik vissza: az aztékok fa törzséből préselt papírja az úgynevezett papel amate  volt, mely a szelet jelképezte az áldozati oltárokon.

Mexikói halottak napja
Nem mindennapi parafernália

A különböző földi elemek is megjelennek a halottak napi oltáron, a tüzet például a gyertyák szimbolizálják, amelyből általában négyet tesznek ki. Természetesen a katolikus jelképek sem hiányozhatnak: a hozzátartozók szentképekkel és rózsafüzérekkel tarkítják a halottnak állított oltárt. Egy pohár vizet is kitesznek, hogy a halottnak legyen mivel enyhítenie szomját, illetve mellé helyezik toalettkészletét, hogy tudjon mivel szépítkezni. A földet magvak, gyümölcsök és termések jelképezik, leggyakrabban a kukorica és a kakaó, az oltár elé pedig különböző színűre festett fűrészport szórnak a bibliai „porból lettél, porrá leszel” értelmében.

A halott képe mellé vagy a legfelsőbb szinten található boltív alá feszületet helyeznek, a földre vagy az oltár valamelyik szintjére pedig sóból és hamuból rajzolnak keresztet. Ez szintén a megtisztulást segíti elő – így a lélek hamar maga mögött tudja hagyni a purgatóriumot. Sok helyen a mexikói meztelen kutyát (Xoloitzcuintle)  ábrázoló figurát is az oltárra helyezik, hiszen az azték hagyomány szerint ez a kutya segítette át a lelkeket a halottak folyóján.

Cukorkát a halottaknak!

Az oltárok tradicionális elemei a halálfejeket ábrázoló kis cukorkák és csokoládék, melyek azt hivatottak ábrázolni, hogy a halál nem csak keserű, hanem édes is lehet – ez tökéletesen jellemzi a mexikóiak halálhoz való viszonyát. Ezeket már szeptember végétől beszerezhetjük a boltokban, sok helyen kérhetjük, hogy írjanak rá egy nevet; ekkor egy élő családtag vagy barát nevét kérjük, hogy kifigurázzuk a halált!

Az oltárra teszik a halott kedvenc ételét, idénygyümölcsöket, illetve kukoricából készült termékeket. Nem hiányozhat a pan de muerto, azaz a halottak napi kalács sem: ez egy briós-szerű, cukorral megszórt péksütemény, melyen két csont rajzolódik ki. Agyagedénybe öntik a halott kedvenc alkoholos italát, mely általában tequila, mezcal  (egy szintén agávéból készült, a tequilához igen hasonló szesz), pulque  (agávéból készített sörszerű ital) vagy rompope  (vaníliás vagy mandulás tojáslikőr).

A Yucatán-félszigeten a maják éltek (és élnek), ott kissé eltérnek a szokások, így a halottnak állított oltár is más jelleget ölt. November másodikán elkészítik a Hanal Pixán-t, egy ételektől roskadozó asztalt, melynek megterítéséhez agyagból vagy fából készült, tradicionális tálakat használnak. A terítőt saját kézzel hímzik, a felhőket jelképezi; a gyerekeknek élénk színű, a felnőtt halottaknak fehér vagy világosszürke abroszt helyeznek az asztalra. A tömjén és a füstölő sem hiányozhat, hiszen ez csalja oda a lelket az asztalhoz, ahol a halott szimbolikusan elfogyasztja a számára elkészített ételeket, melyet utána természetesen a családtagok is ténylegesen megesznek.

Mexikó
Nemcsak a halottak, az élők napja is

Egy-egy sót és vizet tartalmazó edényt is elhelyeznek az oltáron – ez az élet kezdetét és végét jelképezi – illetve megtisztítják a halott lelkét. A Hanal Pixán egyik legjellegzetesebb étele a mukbil pollo vagy más néven pib: hússal töltött, chilis kukoricamálé (ezt északon tamal-nak nevezik). Elkészítési módja is igen különleges: lyukat vájnak a földbe, melyet kövekkel bélelnek ki, majd néhány fahasábot vagy ágat elégetnek benne, az étel pedig a kövekből áradó meleg hatására fog megfőni.

Krizantém helyett büdöset

Visszatérve az azték hagyományokra: a tradíció szerint a holtak világának színe a sárga, éppen ezért az oltárokat és a sírokat egy tipikus mexikói virággal, a citrom- és narancssárga színekben pompázó cempasúchil-lel (nagy büdöskével) díszítik.

Hozzánk hasonlóan a mexikóiak is ellátogatnak a temetőkbe, hogy gyertyát gyújtva halottaikra emlékezzenek. A kisebb falvakban a hazafelé vezető út mentén is gyertyákat és virágokat helyeznek el, hogy halottjuk nehogy eltévedjen, és biztosan megtalálja a számára állított oltárt. Sokan a temetőkben is éjszakáznak, elfogyasztják a halott kedvenc ételeit, és zenészeket fogadnak, hogy együtt énekeljenek a sírnál.

Mexikói halottak napja
Halottak napi “koncert”

Ilyenkor számos újságban rövid, szatirikus, rímes versikék jelennek meg, melyek köré halálfejeket rajzolnak, és melyekben egy élő, sokszor közismert személyt visz el a halál. A calaveras literarias  tehát nyilvánvalóvá teszik, hogy a mexikóiak halálkultusza a halál és az élők kölcsönös kifigurázására épül.