Kultúra

Gondoltad volna, hogy ez is egy spanyol banda?

Árva Márton | 2014-11-01

5 előadó a bluestól a post-rockig, akikről aligha hinnéd, hogy Spanyolországból jöttek.

5 előadó a bluestól a post-rockig, akikről aligha hinnéd, hogy Spanyolországból jöttek.

Thee Brandy Hips

A nyitóakkordokat a fülbemászó gitárzene san sebastiáni üdvöskéinek köszönhetjük. A beszédes nevű Young Hipster Records által foglalkoztatott banda még csak két nagylemezt adott ki, így velük igazán könnyű lesz az ismerkedés. Dallamaik a ’90-es évek pop-punkjának énekstílusából, a garázsrock fésületlenségéből és a mindenkori rock’n’roll zenei megoldásaiból egyaránt táplálkozik. Első slágerükhöz készült videoklipjük jól mutatja azt a kevéssé eredeti, de annál szimpatikusabb elegyet, ami mentén az ötletforrásaikat összerendezik.

Rádióbarát dalaik a világ bármely pontján megállnák a helyüket, így azt, hogy egy spanyol formációról van szó, legfeljebb célzott kutakodás fedheti fel. Az angolszász befolyású sablonok előnyben részesítése a csapat számain túl képeiken és videóikon is látszik. Mindenesetre a futball címén zuhogó esőben csúszkáló, fülig sáros játékosok láttán aligha kedvenc spanyolországi utunkra fogunk asszociálni.

Nodding by the Fire

A leóni zenekar dallamai észrevétlenül csempésznek erdei sétányokat a dolgozószobába, és akár a zsúfolt buszút során is felelevenítik egy szikláról való körbetekintés jóleső emlékét. A Nodding by the Fire instrumentális dalai megfontoltan építkeznek a változatos – olykor tradicionális, máskor erősítővel is megtámogatott – hangszerek minél izgalmasabb összjátékára. Egy-egy fokozás a vízcseppek vagy a madárcsicsergés hangjaival díszített atmoszférából néhány perc alatt pengetősök, fúvósok és dob rétegzett párbeszédévé terebélyesedik.

Persze a játékosság sem hiányzik a banda repertoárjából, így a folkos hangzást gyakran xilofon csilingelése vagy füttyszó egészíti ki. A csapat nevéhez méltó módon idézi meg akusztikus szerzeményeivel egy tábortűz köré gyűlt zeneszerető társaság átszellemült bólogatását. Ezt a nosztalgikus hangulatot pedig mozgóképes anyagaik is kihangsúlyozzák.

Toundra

Ahogy a Madridban alakult post-rock zenekar kiadványainak címei is jelzik (az albumok egyszerűen az életműben elfoglalt aktuális sorszámot viselik), a banda a narratív jellegű dalszerzés helyett inkább egy elképzelt világot épít, melyben a dalok az egyre árnyaltabbá váló hangulat puzzle-darabkái. A lírai jellegű munka során a fővárosiak a klasszikus zene és a modern rock eszközeit egyaránt felhasználják.

A dalcímek és a vizuális világ arra enged következtetni, hogy a zenekar egy pontosan nem körülhatárolt mitologikus univerzum aláfestésének felvonásait igyekszik megkomponálni. 5-7 perces tételeiket az elhalkuló, olykor akusztikus részek és az erőszakosabb, gyorsabb riffek váltakozása jellemez.

Travellin’ Brothers

Az amerikai kultúra bűvöletében fogant produkciók sorát gyarapítja a Travellin’ Brothers brigádja is, akik muzsikájukat az afro-amerikai zenéből eredő hangzások izgalmas keveredésére alapozzák. Ahogy a legutóbbi, Magnolia Route című lemezük kapcsán olvashatjuk, zenéjük „a ’30-as, ’40-es évek big band-stílusában előadott swing és jazz, a Mississippi deltavidékének zenei világa, new orleansi talpalávaló egy kis nasheville-i country beütéssel, soul és gospel a Memphis Stax Studios módján és ráadásképp egy csipetnyi latinos mambó, ahogyan azt New York big bandjei csinálják. No és persze chicagói blues.” Az általuk megelevenített tradíciókra a banda körül napvilágot látó képanyag is tudatosan reflektál, lásd például a következő videó háttérvetítéses játékait:

A fennállásának immár tizedik évét ünneplő zenekar eddig 6 albumot adott ki, és főleg Nyugat-Európában turnéztatta látványos, akár több tucat előadóművészt mozgató showjait. A Bilbaóban, Baszkföldön alapított Travellin’ Borthers alaposan dokumentálja is energikus fellépéseit, így a kíváncsi szem bőven találhat élvezetet igényes kivitelezésű élő felvételeiket böngészve.

Russian Red

Minden bizonnyal összeállításunk legismertebb előadója Lourdes Hernández, aki állítólag kedvenc rúzsa előtt tisztelgett, amikor a Russian Red színpadi nevet választotta. „Ösztönösen jön, hogy angolul énekelek, mindig is angol nyelvű zenét hallgattam” – kommentálta az énekesnő szövegeinek nyelvválasztását, és számai spanyolosnak nehezen nevezhető hangzásvilágát. Russian Red kitartóan menetelt a nemzetközi ismertség felé, sikerét pedig mi sem bizonyíthatná jobban, minthogy idei, Agent Cooper című albuma a Sony Music Entertainment gondozásában jött ki:

Russian Red több ízben bizonyította az amerikai popkultúra iránti rajongását, a filmes hatások, a nyugati parti érzelmes-nosztalgikus retró hangulat egyre meghatározóbb lett produkciójában. A főhajtások sorában érdemes például az Elvis-feldolgozására, Tarantino című dalára vagy a Twin Peaks főszereplőjéről elnevezett harmadik albumára gondolni, illetve megnézni a Douglas Sirk ’50-es évekbeli melodrámáinak képi világát idéző videoklipet, ami a Casperhez készült.

Mindezek ellenére Russian Red továbbra is több szállal kötődik Spanyolországhoz, tavaly például feltűnt a Presentimientos című, kevésbé sikeres filmben is. A Marta Etura és Eduardo Noriega főszereplésével készült moziban egy bárjelenetben szerepel, ahol saját számát (The Memory is Cruel) adja elő.