Spanyol zene receptre, avagy betámadjuk a poszt-vakációs depressziót
- 2017.09.01.
Lehet, hogy nem hallottál még róla, de hogy jó párszor átélted már, az biztos. Leánykori neve (Post Vacation Blues) kicsit Johnny Cashesen hangzik, Spanyolországban a drámai ‘síndrome’ címke alatt fut, de a lényeg mégiscsak az, hogyan győzzük le a rosszkedvet a nyár végeztével. Biztos kitaláltátok már: egy kis spanyollal.
A Spanyolországban a kilencvenes évek óta hajlíthatatlan sikerrel futó tévés vetélkedők bármelyikében megállná a helyét a kérdés: honnan ered az Aslandticos zenekar neve? A pár éve még a veszprémi utcazene fesztivál közönségét is megugráltató córdobai banda a legenda − na jó, a wikipedia − szerint az egykori Asland cementgyár tőszomszédságában sarjadt, és jutott el mára egy kétes dicsőséget ígérő fejezet kapujába.
Történt ugyanis, hogy több mint 10 évnyi folyamatos koncertezés és egy nemzetközi hírnevet hozó single (Mi primer día) után a córdobai fiúk megújult hangzással (és egy eladhatóbb külsővel) éppen ezekben a napokban dobják piacra legújabb albumukat a Concert Music Entertainment gondozásában. Elég rápillantani az énekes-frontember, Bueno Rodríguez átváltozására, hogy lássuk, a hanglemezkiadó-vállalat emberei számára csak az első lépés volt, hogy az újrahangszerelt Mi primer día-t elpasszolják egy spanyol fánk reklámba…
De mindez elég messzire vezet, a lényeg, hogy az Aslandticos dala 2009 óta még mindig nagyon jól szól és nincs az a poszt-vakációs szindróma-blues, ami ellent tudna állni neki. A szakemberek szerint ugyanis, a levertség legjobb ellenszere, ha a nyaralás után lassan állunk vissza a munkába, ám mivel ezt kevesen tehetik csak meg, marad a radikális megoldás: füleket bedugni, és hoy, será-será-será-será… mi primer día!
És akkor az újrahangszerelt (fánkos...) változat: