Közélet

Spanyol filmek és spanyol sorozatok, amiket most végre bepótolhatsz

Reznicsek Éva | 2020-03-24

Az "Állítsátok meg a világot, ki akarok szállni"-klasszikus beütött. Itt az ideje lelassulni kicsit, hogy egymásra és önmagunkra figyeljünk, hogy sorba vegyük azokat a dolgokat, amelyeket már évek óta halasztgatunk. Sőt, most annak is itt van az ideje, hogy bepótoljuk az elmúlt évek legjobb spanyol sorozatait és filmjeit. Hogy mi a legjobb, az persze szubjektív, úgyhogy most azokat ajánlom Nektek, amik engem egy kicsit máshova repítettek, elgondolkoztattak... és talán tanítanak is valamit mindannyiunknak.

Ministerio del Tiempo

Vajon mi történt volna, ha Spanyolország belép a második világháborúba, ráadásul a németek oldalán? Vajon mi történne akkor, ha II. Fülöp az egész világ ura lenne, minden időben és térben? Vajon mit szólna Cervantes vagy Velázquez a 21. századhoz és a hírnévhez, amire szert tettek?

 

A Ministerio del Tiempo eddigi három évadában a főszereplőink a spanyol történelem különböző pontjaira utaznak, hogy helyreállítsák a hibákat, amelyek az idő fonalán estek, vagy valakik szándékosan ejtettek. Hiszen, ha valami megváltozik a múltban, annak hatása lesz a jelenre is. A sorozat éppen ezekkel a „Mi lenne, ha..” feltevésekkel játszik.

Javier Olivares, a sorozat írója egy TED-ben el is mesélte, hogy ő maga is történelemszakos volt, és mindig is érdekelték a múlt rejtette lehetőségek, a feltevések.

A Ministerio, amellett, hogy roppant szórakoztató, kiváló betekintést nyújt a spanyol kultúrába és történelembe. Velázquez, Goya, Lope de Vega vagy éppen Cervantes – hogy csak pár nevet említsek -mind személyes jóbarátainkká válnak: hallhatjuk őket beszélni, nevetni, láthatjuk őket szeretni, mosolyogni, és megismerhetjük a rigolyáikat…

 

Emellett a főszereplők is különböző korokból jött, szerethető karakterek, így abba a bepillantást nyerhetünk, hogy milyen lenne, ha nem multikulturális, hanem több idősíkbeli barátaink lennének. Nyáron pedig jön a Spanyolországban nagyon várt negyedik évad – jópár régi ismerőssel.

Casa de Papel (A nagy pénzrablás)

A Casa de Papel tipikusan az a sorozat, ami teljesen kirángat a saját világunkból – erre pedig most a szokásosnál is nagyobb szükség van. Egy történet, ami az átlagembernek annyira elképzelhetetlen, hogy már szinte valótlan. Ezzel szemben a valóság az, hogy ilyen igenis létezik, és nem is egy, a világban.

 

Történik egy rablás, pontosabban egy betörés, méghozzá a Spanyol Királyi Pénzverdébe. Természetesen, a rendőrség is közbelép, és abban a pillanatban, ahogy ezt megteszik, elindul egy minden idegszálat megfeszítő sakkjátszma. A tanulság pedig, hogy mind emberek vagyunk. Esendőek, néha nem elég körültekintőek, de a hibáink következményeivel mindig szembe kell néznünk, még akkor is, ha csupán kevésen múlott minden.

A Casa de Papel több mindenre rávilágít. Hogy mindannyian egy olyan burokban élünk, ami csak a fejünkben létezik, és hiába hisszük, hogy a baj minket nem érhet el. Aztán elér – azt hiszem, ezt most senkinek nem kell kifejteni. Másrészt, a sorozat azt is megmutatta, hogy sokszor elég akár egyetlen ember is ahhoz, hogy a szálakat mozgassa. Az emberek mégis, akármennyi fájdalmat is éltek át, emberek maradnak.

Az új évad április 3-án startol a Netflixen, addig még be lehet hozni a lemaradást.

 

Chicas del Cable (Lányok a vonalban)

1920-as évek, Madrid. Egy világ, amely igen távolinak tűnik, mégsem különbözik sokban a miénktől. Fiatal nők életét követhetjük végig, ahogyan keresik, majd lassan megtalálják önmagukat, a saját hangjukat, a saját útjukat… és persze a barátság, a bizalom erejét. Ha egy igazán hangulatos sorozatra vágytok, ezt se hagyjátok ki a Netflix kínálatából!

 

A Blanca Suárez által alakított Lidia karaktere irányítja az egész sorozatot és a hangulatát. Történetével, érzéseivel bárki könnyen tud azonosulni: kivel ne fordult már elő, hogy egy döntés előtt, vagy sokszor utána hosszasan rágódtunk azon, vajon helyesen cselekedtünk-e? És vajon más, hogyan döntött volna a helyünkben...?

Három ízig-vérig spanyol sorozat után – bár hangulatában szerintem mindenképpen a Chicas del Cable esetében érzitek majd a mediterrán hatást – jöjjön 2 ráadás film, amivel szintén aligha lőttök mellé a karantén alatt.

Julieta

Nincs is ember, akinek a spanyol filmek kapcsán ne Almodóvar jutna eszébe. Van, aki szereti, van, aki nem – és erre mindenkinek megvan a maga oka. Bevallom, a Julieta elé én is kétkedve ültem le, és bár nem az első, de a harmadik-negyedik pillanatban teljesen bevonzott, sőt komondottan szomorú voltam, amikor véget ért. A film képi világa, a hangulata egyszerre szomorú és végtelenül szép is. A feszültség végig meghatározza, de ez mégsem válik nyomasztóvá.

pedro-almodovar.jpg

Valójában nincs itt másról szó, mint egy élettörténetről, ahogyan ezt a cím (és persze Almodóvar személye) sugallja. Julieta életének egy viszonylag nagy szakaszát követhetjük végig, a fiatalkorától kezdve a flashbackeken keresztül. Vígjáték is lehetne, de ahogy az lenni szokott, az élet és Almodóvar fanyar világlátása közbeszól. Mindig történik valami, ami bepiszkolja a boldogságot.

 

Julieta és lánya, Antía a gyász fájdalmában eltávolodnak egymástól, annyira, hogy Antía egy nap elmegy otthonról és minden kapcsolatot megszakít anyjáva. Julieta mindent megtesz, hogy felkutassa őt, az önmarcangolás és a fájdalom közepette pedig szembe kell néznie a múlttal, ami válaszokat rejt. Azt hiszem, márcsak emiatt sincs két ember, akit ugyanazt fogja látni ebben a filmben – ahogy azt Almodóvarnál már megszokhattuk.

Contratiempo (A láthatatlan vendég)

Az idő sokszor furcsa játékokat űz velünk. Egy óra, az egy óra, mi mégis másképp érezzük, ha csak vánszorogni látszik kínunkban, vagy ha éppen repülünk a flowban. Az idő relatív, és erre a Contratiempo egészen lebilincselő módon emlékeztet minket. De lássuk a sztorit!

Adrián Doriát (Mario Casas), egy sikeres üzletembert gyilkossággal vádolnak, miközben váltig állítja, hogy ártatlan. De mégis ki lehetne a gyilkos egy belülről zárt hotelszobában? A történetet maga a főszereplő meséli el egy sztárügyvédnek - aki természetes (...) arról híres, hogy nem szokása pereket elveszíteni. Doria sorban elmeséli a történteket, és töredelmesen bevallja a kívülről tökéletesnek látszó életének tökéletlenségeit.

 

Ha valaki szereti azokat a filmeket, amelyeknek a történetszála tele van csavarokkal, akkor a Contratiempo ideális film. Végig azon gondolkoztam, vajon mikor és hogy lesz vége a filmnek. Na, nem azért, mintha szerettem volna, hogy vége legyen. Egyszerűen csak képtelen voltam elképzelni, milyen vége lehet egy ilyen filmnek. Az biztos, hogy a Contratiempo pár napig még ott motoszkál az ember fejében, ebben a karanténos-zűrzavaros időszakban pedig ezért különösen hálásak lehetünk.