Közélet

A rajt előtt kidőlt a spanyol válogatott lelke

Fahn Sarolta | 2016-06-08

Ciudad Realból indult, a válogatott az élete, és dobolása ritmusát több mint 40 éve követheti a világ. Ő Manuel Cáceres Artesero, vagyis Manolo ’el del bombo’ – a spanyolok legnagyobb hiányzója a 2016-os EB-n.

Ciudad Realból indult, a válogatott az élete, és dobolása ritmusát több mint 40 éve követheti a világ. Ő Manuel Cáceres Artesero, vagyis Manolo ’el del bombo’ – a spanyolok legnagyobb hiányzója a 2016-os EB-n.

A spanyol válogatott az idei Európa-bajnokságon is esélyesnek számít annak ellenére, hogy az arany generáció lassan kifut. Xavi már nem fog gólpasszokat osztogatni, Andrés Iniesta aligha döntheti el bombagóllal a döntőt. Érkeznek az új reménységek, Nolito, Pedro vagy Morata is bizonyíthatja, hogy győzelemre vihetik a megfiatalított keretet.

Van azonban valaki, aki az elmúlt majd fél évszázadban állandó résztvevője a meccseknek, legyen szó nagy tornáról vagy barátságos meccsről. Ő Manuel Cáceres Artesero, aki kiérdemelte a spanyolok állandó tizenkettese címet. A leghíresebb szurkoló, akit mindenki felismerhet kedves mosolyáról, különleges fejfedőjéről és hatalmas dobjáról.

Manolo 1949-ben született a spanyolországi Ciudad Realban, de nem sokáig maradt egy helyben: hétévesen Huescába költözött, itt kezdődött a futball iránti szenvedélye. Követni kezdte a Zaragoza együttesét, de több kisebb helyi csapat meccsén is megfordult. Innen pedig egyenes út vezetett a válogatotthoz. 1976 óta dobol a meccseken, igaz, eleinte csak a hazai találkozókra tudott eljutni.

Manolo nem mindennapi ereklyék között dolgozik nap mint nap

Az első idegenben játszott mérkőzés, amire elutazott, a válogatott Ciprus elleni megmérettetése volt három évvel később. Nagyon megtetszett neki a hangulat, így a ’82-es Világbajnokságon is természetes volt, hogy részt vesz. Az emberek teljesen őrültnek gondolták, amiért a torna alatt 15.000 kilométernyi utat tett meg, és mindezt autóstoppal – de ez őt egyáltalán nem zavarta.

Ráadásul a hazafelé úton megtalálta új otthonát, ugyanis a véletlen (és egy mentőautó, aki felvette) Valenciába sodorta, ahol azóta is a helyi csapat sztárszurkolójának számít. Sokfelé megfordult, hosszú évekig dolgozott, mire úgy döntött, megveszi a bárt, amit azóta is ő vezet és azóta valóságos múzeummá formálta (erre utal a neve is, Tu Museo Deportivo, vagyis „A Te Sportmúzeumod”).

Ennek immár több mint 25 éve, de a siker töretlen. Minden hétvégén megtelik a terasz a Mestalla tövében és nem csak a helyiek járnak ide, hanem évek óta turisták versengenek azért, hogy itt nézhessenek meccset és készíthessenek egy képet Manolóval. Élvezi, hogy ennyien körülveszik, kicsik és nagyok egyaránt, és ezt a barátságos hozzáállást a világ minden tájáról érkező emberek megérzik.

Manolo, a drogfutár?

Két évvel ezelőtt egy spanyol szatirikus újságban megjelent írás szerint Manolót elkapták a washingtoni reptéren, mert évek óta drogot szállított, méghozzá különös módon: a híres dobjába rejtve. Állításuk szerint az FBI ekkor már hosszú évek óta megfigyelte a működését.

A hír természetesen minden valós információt nélkülözött, ez a cikk végén le is van írva, azonban az ügy akkora felháborodást váltott ki, hogy a spanyol szövetség nem hagyta annyiban, és feljelentést tett. Az akkori főtitkár, Jorge Pérez kijelentette, hogy „Manolo mindig példásan viselkedett és feltétlen támogatásunkat élvezi.”

Az elmúlt 40 évben minden válogatott meccsen ott volt, eleinte saját pénzéből finanszírozta az utakat, majd később már a spanyol szövetség is támogatta. Sőt, az elmúlt néhány világversenyre már a csapat repülőjén utazhatott, és ő is magasba emelhette a világbajnoki trófeát.

Az elmaradhatatlan fejfedő és dob mellett Manolónak már saját applikációja is van

Az idén 67 éves szurkoló jóban-rosszban kitartott szeretett válogatottja mellett még akkor is, amikor Dél-Afrikából rövid időre haza kellett utaznia egy tüdőgyulladás miatt. Szerencsére hamar felépült, így ő is együtt örülhetett a spanyolok történelmi sikerének. Ahogy ő mondja: „ez az életem, Spanyolország a hazám és amíg csak élek, kitartok mellettük.”

Arra a kérdésre, hogy meddig tud utazgatni, nemrég azt válaszolta, hogy „majd 70 évesen már el kell gondolkodnia az embernek. Ha abba kell hagynom, az nem a saját döntésem lesz, hanem az orvosoké. De azt mondom, minden egyes nehézség megérte, újra végigcsinálnék mindent, még ha az életembe kerülne is.”

Sajnos a spanyol újságok a napokban megerősítették, hogy Manolo egészségügyi okokból nem utazhat Franciaországba. Az utolsó felkészülési meccsen még részt vett, de orvosai szerint nem kockáztathat. Ugyanakkor a Spanyol Labdarúgó Szövetség ígéretet tett, hogy amennyiben a csapat döntőbe jut, mindent megtesznek, hogy a dobos ott lehessen és buzdíthassa a csapatot.