János Károly királyt Fülöp herceg követi Spanyolország trónján

Mariano Rajoy, spanyol kormányfő jelentette be a hírt, miszerint János Károly király közel 40 évvel trónra lépését követően lemond a spanyol koronáról. A döntés a sajtó és a közvélemény számára is meglepetésként hatott, hiszen az utóbbi időben a monarchia valamelyest fellélegezni látszott a korábban tapasztalt hatalmas társadalmi nyomás alól. A lemondás lehetőségét mindeddig cáfolta az uralkodó által a kritikák kereszttüzében hangoztatott kijelentés, mely szerint “a királyok meghalnak, de nem mondanak le.” A 76 esztendős uralkodó elhatározását – életkorára is utalva – a fiatalabb generációra váró kihívásokkal indokolta.

“Immár egy fiatalabb generációt illet meg, hogy frontvonalba lépjen és friss energiával, valamint elhatározással fogjon neki az átalakításoknak és reformoknak, amelyeket a jelenlegi helyzet megkövetel. Megújult lendülettel és odaadással kell szembenézni a holnap kihívásaival.”

– mondta televíziós beszédében János Károly. A spanyol sajtóban megjelent hírek szerint az uralkodó több időpont lehetőségét is fontolgatta a bejelentés kapcsán, amelyet utódával, Fülöp herceggel egyetértésben határozott meg. A televíziós beszéd ikonográfiája hasonlóan gondos előkészítést tükrözött, hiszen a király mellett két fénykép volt látható: egyiken édesapjával, Don Juannal, másikon pedig utódával, Fülöp herceggel együtt szerepel. A képek megerősítették a közel négy évtizede uralkodó János Károly rövid beszédének szimbolikáját.

Édesapja, Don Juan politikai okokból nem léphetett trónra Spanyolországban, amelyet a polgárháború következményeként hosszú évtizedeken át diktatúra uralt. Noha Franco tábornok kívánatosnak tartotta a monarchista tradíció folytatását, a restauráció folyamatát saját elképzeléseinek megfelelően kívánta végrehajtani. János Károly a diktátor döntésének értelmében válhatott hivatalos örökösévé 1969-ben, noha a királyi trón valójában édesapját illette volna. A diktatúra alaptörvényének megfelelően a tábornok hat évvel később bekövetkezett halálával a parlament János Károlyt Spanyolország államfőjévé nevezte ki. A fiatal király uralkodásának első évei sorsfordítónak bizonyultak az ország jövőjének szempontjából, miután közreműködésével végbemehetett az ún. demokratikus átmenet.

A spanyol király évtizedeken át tartó viszonylagos társadalmi népszerűségét a fenti időszak alapozta meg. A Franco által kijelölt útról letérve Spanyolország demokratizálódására garanciát jelentett János Károly alakja, akinek határozott fellépése a történészek szerint döntő fontosságúnak bizonyult az 1981-ben bekövetkezett katonai puccs leverésében is. Annak ellenére, hogy a köztársaságpártiak, valamint a radikális – jellemzően katalán és baszk – nacionalisták részéről folyamatos támadásoknak volt kitéve, János Károly személye és a spanyol monarchia intézménye évtizedeken keresztül egységbe forrasztotta a társadalmat. A királyi család népszerűségi indexe sokáig jelentősen meghaladta a spanyol politikai szereplőkét, ám az utóbbi évtized botrányai mindezt megváltoztatták.

Mindamellett, hogy a Spanyolországot különösen súlyosan érintő gazdasági válság közepette a királyi család kiadásai folyamatos témát jelentettek a közbeszédben, elsősorban a magánéleti és korrupciós botrányok vezettek az anti-monarchizmus megerősödéséhez. Az idősödő király európai arisztokrata hölgyekhez fűződő gyengéd viszonyáról szóló pletykák időről-időre kellemetlen pillanatokat okoztak az uralkodó sajtóosztályának, és feszült diplomáciai helyzetet teremtett Hugo Chávez venezuelai elnök 2007-es rendreutasítása is. János Károly népszerűségén mégis a két évvel ezelőtti, balesettel végződő botswanai elefántvadászat ejtette a legnagyobb foltot, amelyet követően az uralkodó nyilvános bocsánatkérésre kényszerült.

Fülöp herceg megkoronázásával új esély nyílik a királyi család népszerűségének helyreállítására, a társadalmi elégedetlenséget azonban jól jelzi a bejelentés óta szerveződő köztársaságpárti tüntetések nagysága. A politikai pártok döntő többségének egységes álláspontját látva mégis kicsi az esély, hogy a király lemondását egy államformáról döntő népszavazás kövesse. A köztársaságpárti baloldal és a társadalom egy részének nyomása ellenére minden jel arra mutat, június 18-án a parlament alsó- és felső-házának együttes ülésén elsöprő többséggel királlyá választhatják Fülöp herceget, Spanyolország új uralkodóját.