spanyol-ruha

És mégis imádom Spanyolországot: 8 spanyolság, amitől leteszed a hajad

Átlagos vasárnap köszöntött be Castellón de la Planában. Kint süt a novemberi nap, bent hideg van. Hidegebb, mint kint, köszönhető ez a praktikus szempontokat nagyvonalúan mellőző helyi építészetnek. Ezzel azt is elárultam, hogy nem Castellón egyetlen központi fűtéses lakásában lakom, hanem inkább a helyi kultúrát magamba szívva – Rómában élj úgy, mint a rómaiak alapon – fűtés nélküli házban. Mediterrán országban amúgy sem lesz télen hideg. De.

Na de miért is bosszankodjunk olyasmin, amin javítani nem tudunk? Inkább bepöccintettem a hősugárzót, lekuporodtam a kanapéra, és gondoltam írok Nektek egy listát néhány tipikus spanyolságról, vagy legalább tipikus castellónságról. Mert azért mégsem annyiból áll itt az élet, hogy fázom – legfeljebb majd januárban.

1. ¡Claro!

Claro, hogy ez az első, ami ilyenkor eszembe jut. Bármit kérdezel, ami neked furán hat − legyen az a kiismerhetetlen menetrend vagy a menüről eltűnő paella − a válasz mindig „persze, még szép, miért lenne máshogy?!” Ha tehát nem érted, miért nincs kiírva, hogy mikor jön a busz, legfeljebb annyi, hogy 40 percenként (…!), ne kérdezz semmit. A válasz úgy is az lesz: ¡Claro!”. És az is „claro”, hogy paella csak péntekenként van az éttermekben, esetleg szerdán − ha szerencsés vagy.

spanyol_paella
Járj utána a paella rejtélyének (kattints a képre)

2. „Espenish, plisz”

Közös utazásaink során azt vettük észre a tesómmal, hogy ő mindig otrombának tartja a spanyolokat, én pedig baromi kedvesnek. Sokáig nem értettem, hogy lehet ez, hiszen én már hónapok óta áradoztam neki arról, mennyire jófejek és közvetlenek itt az emberek. Végül rájöttünk, hogy ennek egyszerűen csak annyi az oka, hogy én spanyolul beszélek hozzájuk, ő pedig angolul, amit nem szeretnek − és nem is igazán tudnak.

3. ¡Hola, guapa!

Imádom viszont, hogy legtöbbjük baromira szeret beszélgetni. Megállóban, vonaton, utcán (ha nyitott vagy rá) megtudhatod, hova megy az illető, hogy tetszik-e neki az idő, vagy a miniszoknyád. Legutóbb például kedvenc kávézónkban ültünk (Teapot, ami Castellonban külön fogalom) és bejött egy mami, pici gyerekkel a karján, akit megmutogatott nekünk, hogy ő a legújabb kis unoka.

osborne_bika
A hispán lét elviselhetetlen könnyűsége (kattints a képre)

4. ¡No te preocupes!

A mediterrán „take it easy” hamar ráragad az emberre. Az átlagos spanyol ugyanis mindig nyugodt, könnyedén veszi a dolgokat, és természetesen nem siet el semmit. Na pont ez az, ami néha már nem is olyan megnyugtató. A mañana-mentalitás, a „holnap majd elintézzük” szerves része az itteni mindennapjainak, ami nem sokat dob az amúgy is latinos munkamorálo(mo)n.

5. ¿Fiesta & siesta?

Még a politikai rendszer is az állandó fieszták mögött áll. Vannak ugyanis nemzeti ünnepek, vannak tartományi ünnepek, és vannak önálló helyi ünnepek is, mint például a 9 napos (!) márciusi Magdalena-fesztivál, ami alatt bezár az egyetem, leáll az élet és a hírhedt gazdasági válságot megünneplik egy kis extra kiadással. Nem akarok savanyúnak tűnni, de helyiként biztosan zavarna egy kicsit − pláne, hogy gyakorlatilag a korrupció fellegvára. A válságnak is megvannak az előnyei.

siesta
10 tévhit a spanyol sziesztáról (kattints a képre)

6. A szerencse fia

Castellónban csupán két nevet kell megjegyezni, ha szeretnél helyinek tűnni: Carlos Fabra és Juan Ripolles. Nagyjából 15 éve ugyanabból a pártból kerül ki a város vezetése, és valószínű, hogy anno Móricz Zsigmond is az itteni sztorik alapján írta meg a Rokonokat. Fabra, a korábbi polgármester felépíttetett egy repteret Castellónban, ami ugyan elkészült, de repülőforgalmat már nem sikerült szerezni rá. Legjobb haverja, a művész Ripolles azért alkotott mellé egy szívbe markoló, hatalmas krumplit − ami egy repcsit tart a markában. A polgármester egyébként már kétszer nyerte el a karácsonyi nemzeti lottó főnyereményét. Ő az igazi szerencse fia.

ripolles

7. El chino

De ne politizáljunk, hiszen egy, csak egy legény marad mindig talpon a vidéken. Ez pedig a kínai. Vasárnap, ünnepnap, tornádó, cunami? Az üzletnek menni kell. A lakásomtól 5 percre lévő kínai egészen egyszerűen sosem (!) zár be, kedvenc portékám pedig az ajándék zacskók között talált “Duty Free Shanghai” feliratú szatyor volt. Mindent árulnak, ami mozog, és mindig lehet rájuk számítani − sok spanyol üzlet nyitvatartásával ellentétben.

8. Alioli

A valenciaiak fokhagymás csodamasszáját vagy szereted, vagy nem. Kreativitástól függően bármire felkenheti az ember, buli után − előtte kevésbé ajánlatos! − közös tunkoláshoz, vagy soványabb napokon kétszersültre és pirítósra kenve a legjobb választás. Ha szereted, kihagyhatatlan. Én bármikor meg tudom enni, de elfogult vagyok. Ahogy a spanyolokkal is. Még kicsit azokat is szeretem, akik otrombák, mert a spanyol nyelv felmelegíti az ember szívét. Legalábbis az enyémet biztosan.