Közélet

Atlético Madrid: újabb cholismo a láthatáron?

Molnár Péter | 2016-05-19

A Bajnokok Ligája május 28-i, madridi házi döntőnek is beillő fináléja kapcsán szinte mindenki az Atlético de Madrid és a Real Madrid 2014-es összecsapását emlegeti. A spanyol főváros matracos felében azonban az akkor széttört álmok mellett más is felrémlik a drukkereknek, ráadásul a lisszaboni mérkőzéssel ellentétben egy igazán mámorító emlék, a 'cholismo' megszületése.

A Bajnokok Ligája május 28-i, madridi házi döntőnek is beillő fináléja kapcsán szinte mindenki az Atlético de Madrid és a Real Madrid 2014-es összecsapását emlegeti. A spanyol főváros matracos felében azonban az akkor széttört álmok mellett más is felrémlik a drukkereknek, ráadásul a lisszaboni mérkőzéssel ellentétben egy igazán mámorító emlék, a 'cholismo' megszületése.

Alig több, mint 3 évvel a spanyol Király Kupa döntőjében aratott váratlan − és a csapat szurkolói szemében heroikus − győzelme után az Atlético de Madrid háza táján ismét abban bíznak, hogy Diego ‘Cholo’ Simeone történelmi győzelemre vezeti a klubot a Real Madrid ellen. Az Atlético akkor óriási csatában, hosszabbítást követően 2:1-re győzte le a városi riválist, méghozzá 14 év után először. A kupasorozatban gólkirályi címet szerző Diego Costa és a döntőben győztes találatot jegyző João Miranda mellett az Atlético-szurkolók egyöntetű véleménye szerint a 2013-as siker elsőszámú letéteményese Diego Pablo Simeone vezetőedző volt. A futballvilágban évtizedek óta ‘Cholónak’ becézett argentin tréner győzelembe fanatizálta játékosait. Megszületett a cholismo.

CHOLISMO (magyarosan: cholizmus) - főnév
1. Diego Pablo Simeone, ismert becenevén 'Cholo' Simeone korábbi argentin válogatott labdarúgó,
jelenlegi futballedző karakteréből fakadó futball-látásmód, futballfilozófia
		
2. Az Atlético Madrid spanyol labdarúgóklub szurkolói között terjedő hitvallás, életérzés

Egy korábbi legendásan harcos Boca-futballista után, nevelőedzőjétől kapta a becenevet, amely végigkísérte labdarúgó-pályafutását. Nem is akármilyen pályafutást méghozzá. Több bekezdésre való címet nyert, amelyek közül ki kell emelni az Atléticóval ünnepelt spanyol bajnokságot és kupát, amik a madridi klub egyik ikonjává emelték őt. A fáradhatatlan harcost távozása után sem feledték el a Manzanares-partján és Cholo sem tagadta meg soha a matracos klubot, ahova 2011 végén edzőként tért vissza egy olyan időszakban, amikor a régi fényét megvillantó történelmi alakulat ismét a középszerbe való visszasüllyedéssel fenyegetett. Simeone pedig nekilátott a munkának, és fél évet követően elhódította az Atlético második Európa Ligáját. Tündérmesébe illő történetnek tűnt, de még közel sem volt vége.

Kritikusai szerint néha túlzásba viszi, és erre a marketingesek is lecsaptak

A Szuperkupa-győzelmet követő ünneplésen Cholo a madridi Neptuno téren tízezrek előtt kijelentette, a játékosok a szurkolók szívével játszották végig a mérkőzést és ezen múlott a győzelmük. Igaza volt. Simeone érkezése óta az Atlético tulajdonképpen valódi sztárok nélkül tudott sikeressé válni, a döntő mérkőzéseken a mai futballban szokatlan egységet alkotva. A Real Madrid elleni Király Kupa-döntőt is a csapat nyerte meg egy minőségi különbséget maga mögött tudó ellenféllel szemben, akit előzetesen a mérkőzés egyértelmű esélyeseként kezelt a spanyol szaksajtó. Csakúgy, mint a 2014-es Bajnokok Ligája-döntő esetén, ahol csupán néhány percen múlt az Atlético történelmi győzelme. A legtöbben emlékeznek rá, a hosszabítást végül jobban bírta a ‘királyi gárda’, a lisszaboni emlék pedig azóta is fáj a matracos híveknek.

A csapat szurkolóinak 2014-ben meg kellett „elégedniük” a spanyol bajnoki címmel. Úgy bizony, Cholo Simeone együttese abban az évben bombameglepetésre megszerezte a klub tizedik bajnoki címét, miközben a játékosok töretlenül hittek benne, hogy több „spanyol tízes” már nem lesz − a Real Madrid 10. Európa Kupa-győzelmére készült a Bajnokok Ligája-finálé előtt. Ma már tudjuk, az Atléticónak végül nem sikerült a duplázás, most viszont jöhet az akkori döntő visszavágója. A csapatok kerete időközben jelentősen átalakult (a Real Madridnál a kispadon ülők személyével is nagyot fordult a világ), egyvalami azonban biztosan nem változott: Simeone ugyanazzal a tűzzel engedi majd csatába a fiait a milánói San Siróban, mint tette azt 2014. május 24-én Lisszabonban. Az Atlético-szurkolókat közben ismét átjárja a cholismo.

Valóra válhat Luis Aragonés álma

Luis Aragones
Aragonés

A Spanyolországban csak ‘Hortalezai Bölcsként’ emlegetett, 2014-ben elhunyt klublegenda pályafutásának legsikeresebb tíz évét az Atléticónál töltötte, jelenléte pedig egybeesett a klub történetének egyik legfényesebb időszakával. Jobbösszekötőként 360 elsőosztályú mérkőzésen 160 gólt szerez piros-fehér színekben, miközben 1970-ben elhódította a legjobb gólszerzőnek járó Pichichi-díjat is.

Noha az Atléticóval 3-szoros bajnok és kétszeres spanyol kupagyőztes, egyesek szerint az 1974-es BEK-döntő nehéz emléke végigkísérte későbbi pályafutását. Az elődöntőben az Újpesti Dózsát búcsúztató Bayern Münchennel szemben a hosszabbításban született szabadrúgás-góljával szerzett vezetést a madridi klub, amelyet végül Schwarzenbeck egyenlített ki az utolsó percben. Az újrajátszott mérkőzésen a németek simán nyertek, az Atlético pedig BEK-trófea nélkül maradt. Az idei elődöntőben viszont nem kísértett Schwarzenbeck szelleme…