Közélet

10 tévhit a sziesztáról, avagy tényleg a kanapé lenne a spanyolok nemzeti szimbóluma?

Jeszenszky Márton | 2016-09-26

„Azok a lusta spanyolok folyton csak sziesztáznak!” – hangzik el nagyjából egy percen belül, ha egy beszélgetés a spanyolokhoz köthető sztereotípiákra terelődik. De vajon tényleg olyan mindenható a szieszta szentsége, mint gondoljuk? Lehet-e a kanapé spanyol nemzeti szimbólum?

„Azok a lusta spanyolok folyton csak sziesztáznak!” – hangzik el nagyjából egy percen belül, ha egy beszélgetés a spanyolokhoz köthető sztereotípiákra terelődik. De vajon tényleg olyan mindenható a szieszta szentsége, mint gondoljuk? Lehet-e a kanapé spanyol nemzeti szimbólum?

Nem csak a magyaroknál létezik a köztudatban a nap nagyobbik részét átalvó, léhűtő spanyol képe – 2013-ban a The Telegraph, 2014-ben pedig a The New York Times is terjedelmes cikkben démonizálta a délutáni alvás szokását, és tette felelőssé a spanyolok romló gazdasági eredményeiért. Tény és való, hogy a szieszta hagyománya sok esetben kerékkötője lehet a gazdasági folyamatoknak, a spanyolok munkaideje a szieszta miatt ugyanis akár este 19-20 óráig is kitolódhat, ez pedig kommunikációs nehézségeket okoz a nemzetközi partnerekkel.

nyari-szieszta

Idén áprilisban a Washington Post számolt be Mariano Rajoy miniszterelnök azon javaslatáról, miszerint bevezetné az egységesen 18 óráig tartó munkaidőt, valamint az egész ország időszámítása átállna a Portugáliában és Nagy-Britanniában (és nem mellesleg a Spanyolországhoz tartozó Kanári-szigeteken) is használatos greenwich-i középidőre (GMT), hogy ezzel is csökkentsék az eltérő időbeosztás okozta súrlódásokat. A cikk szerint ezzel Rajoy egy régóta fennálló és közismert hagyomány felrúgására készül, noha a szerző is megjegyzi, hogy a dolog azért ennél bonyolultabb. Lássuk, mi is húzódik a szieszta mítosza mögött!

1. A szieszta spanyol találmány

A Földközi-tenger sajátja

Az talán sokak számára köztudott, hogy nem csak Spanyolországban dívik a délutáni szunyókálás: az egész mediterrán térségben, így Görögországban, Olaszországban, sőt a Közel-Keleten és Afrika egyes részein is bevett dolog szundítani egyet ebéd után, egész egyszerűen a klíma miatt, a délután 2 körül tetőző elviselhetetlen meleg ugyanis sok esetben lehetetlenné teszi a munkavégzést.

A spanyol siesta szó nem feltétlenül csak a szó szoros értelmében vett délutáni alvást jelöli, hanem a délutáni pihenőidőt is, ennek eredete pedig a bencés kolostorok időbeosztásában keresendő, ahol a hora sexta (a hajnaltól számított ’hatodik óra’) a szerzetesek ebéd utáni, önreflexióval átitatott csendes pihenőjét jelentette. Így a spanyoloknak maximum a szó elterjesztésében van szerepük, a szokás megszületésében aligha.

2. Minden spanyol minden nap sziesztázik

Egy 2009-es kutatás szerint csak a spanyolok 16,2%-a alszik ebéd után napi szinten, a megkérdezettek tekintélyes része, 58,6%-uk azonban soha. Vannak, akik munkájukból kifolyólag csak hétvégente tudnak ledőlni – így érthető, hogy a legaktívabb sziesztázókat elsősorban az idősebb korosztályban kell keresnünk. A régiók földrajzi elhelyezkedésének ismeretében az sem meglepő, hogy a legtöbbet a murciaiak, a legkevesebbet pedig a galíciaiak és a baszkok sziesztáznak.

siesta

3. A szieszta idején megáll az élet

Aki járt már Spanyolországban, az jól tudja, hogy a délután 2 és 5 közötti időszakban sokszor lehetetlennek tűnő küldetés egy nyitva tartó üzletet találni, de tudni kell, hogy a nagyobb üzletek, bevásárlóközpontok, benzinkutak ilyenkor sem zárnak be, főleg a sok turistát vonzó övezetekben. Az pedig, hogy megállna az élet, erős túlzás, hiszen nem mindenki alvásra használja a pihenőidőt: sokan a családjukkal, barátaikkal vagy egy kiadós ebéddel töltik a pihenésre szánt órákat. Ugyanakkor bizonyos régiókban, mint például Córdobában máig őrzik a szieszta mindenhatóságát, ahol a 14:00-17:00 közötti zajongást ugyanúgy csendháborításnak tekintik, mint az éjszakait.

4. A szieszta miatt a spanyolok kevesebbet dolgoznak

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mivel a spanyolok átalusszák a munkaidő nagy részét, nem dolgoznak annyit, mint más nemzetek. A valóságban azonban náluk is ugyanúgy a nyolcórás munkavégzés számít általánosnak, mint máshol, csak éppen két részletben zavarják le a melót: átlagosan 9:00-től 14:00-ig, majd 17:00-től 20:00-ig dolgoznak, ezt szakítja meg egy nagyjából háromórás pihenő. A banki dolgozóknak és köztisztviselőknek ezzel szemben az horario intensivóként is ismert „office time”-ban, 9-től délután 5-ig tart a munkaidejük.

sziesztazo-bagoly
Szieszta állva?

5. Sziesztázni egyenlő az ágyban alvással

Bár sokan az ágyat tekintik a klasszikus szieszta fő kellékének, a megkérdezettek 72,2%-a mégis egy kényelmes kanapéra esküszik, ami azért is célszerűbb, mert az ágy sokszor hosszabb alvásra csábít, amely után kevésbé esik jól a munkavégzés.

6. A spanyolok szundikálnak a legtöbbet

A Neurology magazin az egyes nemzetek szundizással töltött idejét vizsgálva arra jutott, hogy nem a spanyolok, hanem a németek a szieszta királyai, akiknél a megkérdezettek 22%-a vallotta be, hogy legalább heti háromszor alszik ebéd után. Őket az olaszok (16%) és a britek (15%) követik, míg a spanyolok csupán a negyedik helyen állnak. Érdekesség, hogy az igencsak kritikus amerikaiak között is 34%-ra tehető azoknak a száma, akik mindennap szundítanak egyet napközben is, habár a náluk vizsgált angol „take a nap” kifejezés nem feltétlenül csak az ebéd utáni alvásra vonatkozhat.

7. A szieszta kiirthatatlan hagyomány

Noha a sziesztának még mindig előkelő helye van a flamenco és a bikafuttatás mellett a spanyolokhoz társított klasszikus nemzetkarakterológiai jegyek sorában, tény, hogy a fiatalabb generációk már korántsem kötődnek hozzá úgy, mint az idősebbek, akik mezőgazdasági vagy gyári munkájuk mellett indokoltabbnak érezték a délutáni pihenést, mint a mai fiatalok. Az Asociación de la Cama (!) sziesztázási szokásokat vizsgáló 1998-as és 2009-es kutatásai között is jelentős különbség mutatkozik, eszerint tizenegy év alatt csaknem hét százalékkal csökkent a rendszeresen sziesztázók száma.

osborne_bika_kicsi
A spanyol lét elviselhetetlen könnyűsége (katt a képre!)

8. Csak pozitív élettani hatásai vannak

Számos kutatás bizonyította, hogy az evés utáni alvás igényének jól körülhatárolható, fiziológiai okai vannak, ugyanis az emésztőrendszerbe áramló nagy mennyiségű vér álmosságot okoz az agyban. Ugyanakkor nem egészséges, ha 15-20 percnél többet alszunk napközben, ugyanis ha az agy az ún. mélyalvás szakaszába lép, a délutáni szundi inkább lesz kimerítő, mint pihentető.

9. Rontja a termelékenységet

A tévhittel ellentétben kifejezetten sok cég vélekedik úgy, hogy a délutáni alvás növeli a kreativitást és a produktivitást, egy rövid szundi ugyanis felfrissíti az elmét és csökkenti a stresszt is. Köztudott, hogy olyan munkahelyeken, mint a Google vagy a NASA, kifejezetten ajánlják a délutáni frissítő szundit, vagyis a power nap-et, amelyhez külön helyiségeket is biztosítanak, Kínában pedig az alkotmányba is belefoglalták a munkavállalók délutáni alváshoz való jogát.

10. A spanyoloknál állami szinten megy a sziesztázás

Rajoy fenti javaslatából is kitűnik, hogy a spanyol állam éppen hogy igyekszik elejét venni a szieszta okozta negatív gazdasági folyamatoknak. A köztisztviselők pihenőideje már 2005-ben megszűnt az akkori miniszterelnök, José Luis Rodríguez Zapatero intézkedése nyomán, 2012-ben pedig a nagyobb üzletek nyitvatartási korlátozásain lazítottak – ennek eredményeképpen csaknem 25%-kal megnőtt a nyitvatartási idő. A legnagyobb változás persze kétségkívül az időzóna-váltás lenne.

Kétes történelmi örökség?

A kormány szerint a hosszúra nyúlt ebédszünet és a kilenc utánra eső vacsora, vagy a hajnali órákig húzódó tévés főműsoridő nem spanyol kulturális sajátosságok, hanem egy elhibázott politikai döntés eredményei. Ugyanis Spanyolország a második világháború óta, a hitleri Németországgal való szolidaritás miatt tartozik a közép-európai időzónába (CET), noha földrajzilag a GMT-ben lenne a helye. Az, hogy a spanyolok napi rutinja nem a nap járásához igazodik, gyakorlatilag hetven éve tartó jet-laget eredményezett, ez pedig kihat a gazdaság eredményességére is.

Mélyebb fejtegetést igényelne, hogy a sziesztával szükségszerűen kéz a kézben jár-e a gazdasági kárhozat, annyi azonban biztos, hogy azok közé a spanyol hagyományok közé tartozik, melyekre mi is bármikor szívesen rászoknánk, ráadásul különösebb erőfeszítést sem igényel – a függőség azonban garantált! Jó szundikálást!

Borítóképünk José Luis García Pascual La siesta című festményét ábrázolja.