Paella, a spanyol konyha világhÃrű nagykövete
Fahn Sarolta & Molnár Péter | 2020-09-18
Mindenki ismeri, szinte mindenki kóstolta már, mégis keveset tudunk arról, hogy honnan származik. A valenciai Albuferában a rizsföldek és a helyi alapanyagok találkozása a sáfránnyal olyan jól sikerült néhány száz évvel ezelÅ‘tt, hogy mára a paella a spanyol gasztronómia világhÃrű nagykövete lett.
Mindenki ismeri, szinte mindenki kóstolta már, mégis keveset tudunk arról, hogy honnan származik. A valenciai Albuferában a rizsföldek és a helyi alapanyagok találkozása a sáfránnyal olyan jól sikerült néhány száz évvel ezelÅ‘tt, hogy mára a paella a spanyol gasztronómia világhírű nagykövete lett.
A valenciai rizsföldektÅ‘l a világhírnévig
A paella nem másról kapta a nevét, mint a serpenyÅ‘, amelyben készítik − eredetileg szabad ég alatt, csakis szabad tűzön! Magának a „paella” szónak az eredetérÅ‘l két teória is kering: az egyik a szót a latin nyelvbÅ‘l származtatja, a másik szerint viszont arab eredetű. Ez utóbbi mellett szól, hogy a rizst eredetileg az Észak-Afrikából érkezÅ‘ mórok honosították meg Spanyolországban még a VIII. században. A legenda szerint az elsÅ‘ paellát néhány száz évvel késÅ‘bb, valamikor a XV-XVI. században készítették az albuferai rizsföldeken dolgozó munkások, valószínűleg azokból hozzávalókból, amik éppen a kezük ügyébe kerülhetett (csirkehús, nyúl, csiga, friss zöldségek és persze rizs). Ehhez adtak hozzá egy kis adag sáfrányt − innen a jellegzetes, sárgás szín − és az olívaolajon megpirított húsokat felfÅ‘zték a rizzsel. A tüzet a narancsfák ágaiból rakták, amitÅ‘l még karakteresebb lett az íze.Az elsÅ‘ írott recept a XVIII. századból származik, ekkor még „valenciai rizs” néven jegyezték le. InnentÅ‘l kezdve aztán megállíthatatlanul terjedt a híre az Ibériai-félszigeten. A következÅ‘ évszázadban már nem csak Spanyolországban, hanem a környezÅ‘ országokban is felfedezték ezt az egyszerű, de nagyon ízletes ételt, és elÅ‘szeretettel készítette mindenki a saját receptje alapján. A változatok között talán a legismertebb a tenger gyümölcseivel készült, illetve a vegetáriánus, de ezen kívül számtalan más receptúra ismert.
ÉletmentÅ‘ paella
Az elmúlt években a valenciai szakácsok összefogtak és visszatértek az eredeti receptúrához, amelyet hivatalosan is bejegyeztettek. Így ma már csak azt nevezhetjük valenciai paellának, amelyben az eredeti összetevÅ‘k szerepelnek. EttÅ‘l függetlenül, ha Spanyolországba látogatunk, bármely változatát megkóstolhatjuk, a tintahal tintájával színezett rizstÅ‘l kezdve a karfiollal és padlizsánnal készített változatig.Arról, hogy mennyiféleképpen készíthetÅ‘ el, elterjedt egy érdekes történet, ami még a spanyol függetlenségi háborúban esett meg. A spanyolok a napóleoni seregek ellen harcoltak 1808 és 1814 között. A történet szerint egy francia tábornokot annyira lenyűgözött az étel, hogy egyezséget kötött a nÅ‘vel, aki készítette neki: minden újabb változatért szabadon enged egy spanyol foglyot. A nÅ‘ pedig minden kreativitását bevetve 176-féle rizst tett a szavatartó tábornok elé.
Franco tábornok kedvence
A spanyol vendéglÅ‘k közönségkedvence itthon leginkább az ünnepi étkezések és a nagyobb családi összejövetelek sztárja lehet, a hosszadalmas elÅ‘készületek miatt nem egy hétköznapi vacsora menü. Ennek ellenére nem kell megijedni a készítésétÅ‘l, hiszen akár itthon is beszerezhetÅ‘ az összes hozzávaló. Bátran vágjunk bele, ha meg szeretnénk lepni a családot vagy a barátokat ezzel az igazi spanyol különlegességgel!Madridban és környékén a hagyomány szerint csütörtökönként szokás paellát enni, az éttermek és bárok ennek megfelelÅ‘en szinte minden csütörtökön tartanak is belÅ‘le a napi menü fogásai között. A furcsa szokásra több magyarázatot is adtak már, kezdve a tengerparti halszállítmányok érkezésétÅ‘l egészen a szolgálólányok szabadnapjáig. A legérdekesebb elmélet mégis csupán az 1950-es évekig nyúlik vissza, és a Franco diktatúra egyik népi hiedelmén alapszik.
A történet szerint maga Franco tábornok nagyon kedvelte a paellát, és csütörtökönként szeretett a fÅ‘város valamelyik találomra kiválasztott éttermében ebédelni, természetesen azzal a megkötéssel, hogy kiváló paellát fÅ‘zzenek az adott helyen. A vendéglÅ‘sök idÅ‘vel összefogtak annak érdekében, hogy csökkentsék az Å‘ket érÅ‘ „szerencse” esélyét és elhatározták, mindegyikük készít az ételbÅ‘l csütörtökönként. A nagy választéknak köszönhetÅ‘en ezáltal kisebb volt az esély arra, hogy a Caudillo éppen az Å‘ éttermüket válassza aznap.
Borítókép: volshebnaya-eda.ru