Egy pohár Argentína: Malbec, az argentin borok zászlóshajója

Nem kétséges, az argentin malbec megérdemelt egy világnapot, pláne, ha azt olyan fantasztikus körítés övezi, mint április 17-ét. Immár kilencedik alkalommal rendezték meg világszerte a Malbec World Day-t, amely mára elérte sosem titkolt célját: Argentína visszadta a malbecet a világnak.

A malbec az a szőlőfajta, amely a legtökéletesebben visszatükrözi Argentína bortermelésének fejlődését, és mára egyértelműen az argentin borok zászlóshajójává vált a világban. Mindezt nem mi, hanem Horkay András sommelier, a Central European Wine Institute alapítója fejtette ki a Malbec világnap alkalmából rendezett fogadáson és borbemutatón a budapesti Argentin Nagykövetségen.
Argentína ma már egyértelműen a malbecben ölt testet, amelyet egyszerre jellemez a sokszínűség, a kiváló minőség és az elegancia. Ne tévesszen meg hát senkit az idei világnap szlogenje:

Elegance Doesn’t Need Perfection

A malbec ugyanis tökéletes. Tökéletesen mélyfekete, tökéletesen intenzív és tökéletesen testes. Argentína kedvenc kékszőlőjének ráadásul hihetetlen története van, amelyre Gretel Matías, az Argentin Nagykövetség követségi titkára világított rá köszöntőjében.
A malbec talán nem meglepő módon Franciaországból érkezett az Újvilágba (francia földre pedig egy legenda szerint magyarok közvetítésével – ez már annál inkább meglepő). Az eredetileg cot-nak nevezett kékszőlő az 1800-as évek közepén került Argentínába, méghozzá a későbbi elnök Domingo Faustino Sarmiento közvetétésével.
A kiváló természeti adottságokkal rendelkező Mendoza tartományban egy francia agronómus, Michel Aimé Pouget kapott lehetőséget borászgazdaság és kutatóközpont felállítására, a legsikeresebb fajtának pedig a malbec bizonyult. 1853. április 17. volt az a dátum, amikor a központ és Pouget tevékenysége hivatalosan támogatást nyert, ezért ünnepeljük a Malbec világnapját is április közepén.
Alig néhány évtizeddel azután, hogy a malbec megkezdte hódítását a dél-amerikai országban, Európából a filoxéra szinte teljesen kipusztította, így Horkay András megfogalmazásában „a malbec tulajdonképpen Argentínában élt tovább.” A hideget rosszul viselő fajta sorsát Európában az 1956-os kemény fagyok pecsételték meg, a franciaországi termelés végleg visszaszorult. Mára elmondható:

a világon eladott 10 üveg malbecből 8-at Argentínában palackoznak.

A hagyományosan mély, tanninokban gazdag malbec új otthonra lelt a dél-amerikai országban. Az Európában elképzelhetetlen természeti adottságokat, az Andok lábainál gyakran 1000 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő ültetvényeket a malbec gyümölcsös, fűszeres, csokoládés ízjegyekkel viszonozza. Így az argentin malbec „fővárosának” számító Mendoza esetében is igaz a tétel: minél magasabban fekszenek a tőkék, annál kiválóbb tételek készülhetnek.
A mendozai borvidéken a szőlőfajták közel 90 százalékát adja a malbec (figyelem, a magyar borvidékek összterületének háromszorosáról beszélünk!), de a kékszőlők esetében az arány egész Argentínára vetítve is közel 40 százalékot ér el. A régiót jellemző talaj, az éghajlat, és az Andok lábait természetes módon öntöző hóolvadék – természetesen az argentin szakemberek évszázados erőfeszítéseivel együtt – teszi különlegessé a ma ismert és ünnepelt malbecet.

Start typing and press Enter to search