Az elefántok ösvénye: csodás tapasok Logroñóban

A szűk sétálóutcát Logroño egykori városfalának helyén, a XIX. század második felében építették ki. Állítólag azért kapta a laurel nevet, mert babért futtattak azoknak a házaknak az erkélyeire, amelyeknél még volt eladósorban lévő lány. A San Agustín és San Juan utcákkal alkotja az „Elefántok ösvényét” (La Senda de los Elefantes), hiszen aki azon végigmegy, szinte biztos, hogy jókedvűen távozik; a spanyolok a trompa, azaz ormány szóval (is) jelölik az ittas állapotot, innen az elnevezés.

A bárok változatos tapákkal és pinchókkal várják a vendégeket, és persze nagyszerű borokkal, hiszen La Rioja Spanyolország egyik leghíresebb bortermelő vidéke. Chiquiteo – így hívják a helyiek azon irigylendő szokásukat, hogy délután felkerekednek, majd késő estig végigkóstolják az utca kínálatát, a klasszikus falatoktól a legextrémebb ínyencségekig. Aki járt már Spanyolországban, jól tudja, hogy az előbbiek közé tartozik például

az aceitunas (olajbogyók), a tortilla de patatas (spanyol krumplis omlett hagymával), a patatas bravas (kockára vágott krumpli olajban kisütve, csípős paradicsom mártással), a patatas alioli (krumpli fokhagymás majonézzel), a croquetas (besamel alapú krokett), a calamares fritos (sült tintahalkarikák), és persze a finomabbnál finomabb spanyol sonkák, szalámik és sajtok.

Persze mindenkinek megvan a maga kedvence, ahogy a bárok közül is mindnek megvan a maga specialitása: még egy kiadvány is a rendelkezésünkre áll, hogy könnyebb legyen a felfedezés. Az egyik kereszteződésben áll a Blanco y Negro, az „Elefántok ösvényének” legrégebbi bárja, amely a középkori városfal lerombolása után néhány évvel nyitott. Specialitása a matrimonio (házaspár): szardella és sült zöldpaprika egy darabka ropogós bagett ölelésében. Logroño a gombás tapasokról is híres, a legjobbakat állítólag a Bar Sorianóban kapni: ez a champi, azaz ízletes szószban sült csiperke ropogósan friss kenyérkarikán, amit egy garnélarák koronáz.

Szintén népszerű a tío Agus (Agus bácsi), Lorenzo bárjában: egy darab fűszeres grillhús kenyérkarikán, legendásan finom zöld szósszal, amelynek receptjét állítólag még a helyi pincérek sem ismerik! A Los Rotos bár fantasztikus omlettes szendvicseket kínál gombával, kolbásszal vagy szardellával. De ehetünk kecskesajtos-sonkás-málnalekváros pirítóst, vad rombuszhalat, vagy akár ökörhússal és tenger gyümölcseivel töltött centollo-rákot is. A centollo vagy txangurro egyébként baszk különlegességnek számít, amikből a földrajzi közelségnek köszönhetően nincs hiány La Riojában.

Nem csak az ételek elkészítésében, hanem a névadásban is jeleskednek a Laurel utca bártulajdonosai és séfjei. A cojonudo (pöpec), a La Simpatía bár specialitása: egy karika friss bagettre kolbászt és fürjtojást tűznek. A Torrecillában kapható a wonderbra, melynek elkészítéséhez a Baleár-szigetekről hozzák a kolbászt, de kell még hozzá fürjtojás, őrölt paprika és persze az elmaradhatatlan friss bagett is. A Perchas ajánlatai között szerepel a híres panírozott malacfül – ha meg szeretnénk kóstolni, csak kérjünk egy adag orejitast (fülecskék).

Logroño 2012-ben elnyerte a Spanyolország Gasztronómiai Fővárosa címet. Ez nem csak a fent említett ínyencségeknek köszönhető, hanem a helyiek vendégszeretetének is. Különösen kedvelik a külföldieket, akik közül egyre többen végigjárják az „Elefántok ösvényét”. Ha a városba látogatván mi is igazán autentikusnak akarunk tűnni, borunkat ne hagyományos, hanem csőrös pohárban (porrón) kérjük – ám készüljünk fel, hogy először a szemünk közé kapjuk a nedűt.

A cover képért köszönet: diariosdeunabueltaco.com